II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1912

A cserkészmozgalom pedagógiai és nemzeti jelentősége

12

második pontjában nyíltan kimondja, hogy «a cserkész hű koronás királyához, hazájához és vallásához», csak hasznos lehet bármely államra. Persze a politikától, főleg a napipolitikától tartózkodik a mozgalom, sőt vezetőinek sem engedi meg, hogy hivatalos jelvényeikkel politikai természetű gyűléseken megjelenjenek. S jól van ez így! A cserkészet sehol sem pártok monopóliuma, a cserkészet mindenütt nemzeti ügy, melynek élén az államfők vagy helyetteseik állnak mint védnökök.

De hazai viszonyaink szempontjából sem lehet komoly aggodalmakat táplálni a mozgalommal szemben. Épen ellenkezőleg ! Mindkét kezünket ki kell utána nyújtanunk, hivatalosan és nem hivatalosan támogatnunk, hogy áldásaiban minél előbb részesüljünk. Mert meggyőződéssel állíthatjuk, nem a cserkészmozgalom bánja meg, ha mi elzárkózunk előle, hanem egyes egyedül mi és pedig épen olyan érzékenyen, mintha pl. a telegráfot, telefont vagy más hasznos vívmányt utasítottunk volna vissza. Igaz, hogy cserkészmozgalom nélkül is el volnánk valahogyan továbbra is, de hát ki állíthatja, hogy nemzeti létünk alapjai volnának megtámadva, ha az említett kulturális vívmányokat nem fogadtuk volna el?

Igaz, hogy nem kell mindjárt, minden újítással megpróbálkoznunk, de miért idegenkedjünk tőle, mikor másutt, a legkülönbözőbb fajoknál bevált s jelenleg már öt milliónál több cserkész tanúskodik szerteszét a föld hátán a cserkészet életrevalóságáról? Mert az a legtöbbet hangoztatott ellenvetés, hogy ami az angolszász vagy germán fajnak jó, nem feltétlenül jó nekünk is, nem áll meg. Az ellenvet ők ugyanis elfelejtik, hogy a cserkészet — amint az egyes ember egyéni természetéhez a legpontosabban alkalmazkodik s épen ezáltal vált eleven nevelőművészetté, épen úgy akkomodálódik a faji sajátságokhoz is, sőt megjavítja azokat. Egy faj sem dicsekedhetik azzal, hogy benne az összes faji jótulajdonságok megvannak, vagy hogy a benne levő minden faji tulajdonság jó. Nem dicsekedhetünk ezzel mi sem s így csak előnyünkre válik, ha egyrészt egyoldalú faji tulajdonságainkat más kitűnő faji tulajdonságokkal kiegészítjük s új vérrel felfrissítjük, másrészt pedig új kultúrelemek felszívásával s a mi kultúránkba való ojtásával faji sajátságainkat megnemesítjük. Amilyen konzervatív nép vagyunk, nem kell félnünk tőle, hogy az új hatások speciális mivoltunkból kivetkőztetnek. Ha a cserkészmozgalom csak egyet érne el nálunk egy generáció felnevelésével, pl. ha csak az át kos torzsalkodást és visszavonást szüntetné meg s helyébe egységes gondolkozást, legalább a főkérdésekben való egyetértést és megértést hozná meg, már ezzel is óriási szolgálatot tenne fajunknak. Pedig — s ezt minden túlzó optimizmus nélkül remélhetjük, a cserkészmozgalom megfelelő irányítás mellett idővel nemcsak ezt érhetné el, de sok más egyebet is ! A hirtelen, szalmalángszerű fellobbanás helyett állandóságra, kitartásra, a tüzeskedés helyett higgadtságra, nyugodt megfontoltságra, a Pató Pál-filozófia helyett arra tanítana meg, hogy