VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1921

III. Emléklapok

Ügy képzelem magam elé a mi nyugalomba vonuló kedves társunkat, mint aki mindkét kezében fáklyát tart. Egyik a tanításé, a másik a tudományé. Azt átveszi az ifjabb tanárnemzedék, emez, bizton bízunk, még sokáig lobog majd' a fáradhatatlan tudós kezében. Dr. Elek Oszkár.

Nyers Károly.

Csak egy esztendeig szolgált közöttünk. Ez a rövid idő azonban elégséges volt arra, hogy mindnyáján megszeressük őt s tisztelettel adózzunk példás buzgalma iránt, melyen nem látszott meg annak a sok évnek a nyoma, melyet ő már eltöltött a katedrán, fáradságos munkával.

A menekülők szomorú sorsa sodorta őt fel Budapestre s hozta közénk. Régebbi otthonába csehek ültek be s meg kellett érnie azt a reá nézve sokszorosan közvetlenebb fájdalmat, hogy magyar hazáját, melynek dicsőséges történelmére tanította a fiatalságot, idegen rablók tépázták össze.

Intézetünk mindig szeretettel fogja megőrizni Nyers Károly emlékezetét.

In emoriam.

Ez évben két, nyugalomba helyezett társunk tért meg az örök nyugalom országába: Lichtenegger Győző és Szirtes Ignácz. Mindkettő igazi tanár ember volt. Szerették az iskolát, szerették tanítványaikat és szerették tanártársaikat. Még akkor is gondoltak intézetükre, mikor a hivatalos kapcsolat reájok nézve már megszűnt : Lichtenegger György ifjúsági könyvtárunkat gazdagította több száz könyvvel, Szirtes Ignácz pedig értékes matematikai és ábr. geometriai könyveket ajándékozott az intézetnek.

Emlékezetüket, nemes példájukat megőrizzük lelkűnkben!