VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1918-1919

II. Iskola története

a magyar felbuzdulás, a magyar törekvés. Augusztusban megbukott a proletárdiktatúra, s azóta, hullámzó napokon keresztül, a márciusi kormányzóválasztásig, végre visszaterelődött az ország vezetése az alkotmányos mederbe. Mindenkinek lelke, aki magyar, örömtől lehetne telve emiatt, ha az örömöt nem homályositaná el az országra rákényszeri- tett erőszakos béke, ha nem támadna fel minden alkalommal a magyar lelkében 1920. junius 4-ének szomorú dátuma. Szent István koronájának birodalmát megcsonkították s a kommunizmus alatt kimerült nép nem birt már erővel, hogy ennek ellenálljon.

Ilyen a jelen. Megcsonkított ország, tönkretett közviszonyok, megfogyatkozott energiájú tanulóifjúság. Ez a haza jelenlegi állapota, amit tisztán kell látnunk. Tisztán kell látnunk, hogy javíthassunk rajta.

Az iskola ez évben már megkezdte a romok eltakarításának munkáját. Ha nem is volt teljes a siker, de látszanak már a kitisztított mesgyék, tisztábban látjuk már a károkat s a módokat, ahogyan azokat javítani kell. És tisztán van előttünk, minden magyar ember előtt, de elsősorban a magyar tanár és magyar ifjúság előtt az egyetlen cél: Magyarországnak, az ezeréves magyar királyságnak felépítése, visszaállítása, fellendítése. Talán megadja a magyarok Istene, hogy a jövő iskolaévtől kezdve már zavartalanul foghatunk ehhez a munkához.

Az idei iskolaévet sok más egyéb baj is zavarta. Alig kezdtük meg a tanítást, kiütött a spanyol járvány néven ismert betegség, majd eljött a tél s nem volt fűtőanyag. Nov. 4-től dec. 20-ig minden osztály csak hetenkint kétszer jöhetett be valami iskolai munkára, a karácsonyi szünet után ugyan jan. 19-én minden osztályban megkezdtük a rendes tanítást, de már jan. 26-tól kezdve a járvány miatt február végéig szünetelnünk kellett. Tanulóink szüleinek nagylelkűségéből módunkban volt, hogy az állam által adott hivatalos összegen kívül 20190 K értékben tűzifát vásárolhattunk, de ez csak az említett hiányos tanításra volt elegendő s arra, hogy márciustól kezdve a tavaszi hűvös napokban minden osztálytermet füthettünk.

Tanévünk tehát tulajdonképpen csak 4 hónapra terjedt. Hogy e~ rövid időnek eredménye, a tanulástól elszokott gyermekekkel, akiknek szülei az otthoni gondoktól kifárasztva nem is tudtak elég intenziven törődni fiaikkal, nem lehet kielégítő, az elgondolható. Mi tanárok megtettük a lehetőt. S csak az a remény biztat, hogy a jövő esztendő már megengedi a normális tanítást.

2. Változások a közoktatási kormányzatban. Alkotmányos életünk visszatérésével Ő Főméltósága a kormányzó vall.- és közokt. miniszterré dr. Haller István~t nevezte ki, melléje politikai államtitkárrá dr. Pékár Gyulá-t, minisztériumunk adminisztratív államtitkárai: dr. Tóth Lajos és dr. Imre Sándor.

3, Személyi változások a tanári testületben. A két év nagy változásokat hozott az intézet személyzetében is. Sokakat elvesztettünk régi, kipróbált tanáraink közül, akik kiváló működésűkkel, tanításuk eredményességével, tudományos és társadalmi érdemeikkel sok diszt szereztek intézetünknek.

Szolgálati idejűknek betöltésével a v. k. minisztérium állandó nyugalomba helyezte id. Dörre Tivadar c. igazgatót, a kiváló illusztrátort, a magyar rajzpedagógiának külföldön is méltányolt megalapozóját és dr. Krécsy Béla r. tanárt, a kémia tudós művelőjét, a mindenkor pontos, fáradhatatlan tanárt. Eltávozott körünkből matematikus tanárainknak két legkiválóbbja: Oberle Károly, kit a kormány a bpesti I. kér. áll. főgimn., majd a tanárképző intézeti