VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1915
I. Theisz Jenő
THEISZ JENŐ 1886 február 5. — 1916 május 27. Utolsó vizsgáinkat tartottuk, mikor iskolánknak már félig bezárult kapuján : gyászos hír suhant be közénk. Nem tapogatódzva jött. Ismerte az utat. Az utolsó években nem egyszer látogatta meg testületünket a halál hírvivője — és nem egyszer hallottuk hangtalan hangját. Ezúttal Theisz Jenő kartársunk elmúlását jelentette. A hirtelenül záródó iskolai év hirtelenül felbügó búcsúakkordjaként . . . * A milyen szerényen élt közöttünk : olyan szerényen ment el. Az iskolai év végén, mikor már befejeztük mun/ kánkat. Mintha nem akart volna zavarni bennünket. Ben" nünket és az ifjúságot, melyet az utolsó hetek megfeszített munkára szorítottak. Még betegsége hírét sem hallottuk. A két utolsó iskolai évben más intézetben teljesített szolgálatot és így nem figyelmeztetett bennünket elmaradása . . . Ha közöttünk van: egy napi hiányzása is aggodalmat keltett volna bennünk. Hiszen tudtuk, hogy a megtestesült kötelességtel" jesítés ... És az ilyen emberek csak akkor tűnnek fel, ha hiányoznak, mint a fejünk fölött éneklő madár, ha hirtelen elhallgat . . . Theisz Jenő ! Egyszerű csöndes énekes . . . elhallgat" tál ... A míg itt voltál közöttünk : a munka dalát zümmög" ted. Ki figyelt volna erre közöttünk ? . . . Egy halk dalosra, a mi szürke kis orcheszterünkben ? . . . És ki figyel ránk künn? . . . Kit állít meg a malomnak zúgása? . . . Pedig ha ez a zúgás elhallgatna, megállana az élet. Ha ez a zúgás elhallgatna, csak a mai napja volna meg a künn hömpölygő ezreknek, a holnap feltételét a malom rejtegeti szürke műhelyeiben . . .
