VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1915
II. Az év története
10 közvetítésével 8400 K't jegyeztek, a VII. osztály testületileg 200 K"át, melyet az iskolai jótékonyság czéljaira szántak. A háborúval összefüggő adakozásokon kívül még az önkéntes mentőegyesület nemes czélját is szolgálta a tanuló ifjúság 40 koronás adomád nyával és a katonai segítő czélra rendezett népoperái elő' adásra is testületileg vonult ki. A tanári kar igyekezett a tanulókkal való érintkezésben abban az irányban hatni reá'uk, hogy ne csak adományokkal, hanem munkával is vegyenek részt a háborús segély'akczióban. Hogy a buzdító szó nem maradt hatástalan, bizonyítja a Vöröskereszt budapesti tudósító irodájá' nak átirata, amelyben 13 tanulónknak a nyári nagy szünidő alatt az irodában kifejtett munkásságukért elismerését fejezi ki. E tanulók: Antal Miklós, Révai Endre, Bartók Tibor, Justus Zoltán, Stark Ferencz, Pollacsek Imre, Popovits Jenő, Krausz Miklós, Barna Andor, Schulmann Ernő, Hacker János, Link Rikárd és Péntek Gyula. Több tanulónk a Hadsegélyző Hivatal irodai munkáiban is segédkezett. A tanulmányi előmenetelre az idők izgalma nem maradt befolyás nélkül. A tanári testület a bírálatnál ezt mérlegelte, megállapította a hiányokat, a tudásbeli hézagokat és zavarokat, de figyelemmel volt a gyöngébb eredménynek a tanulótól nem függő okaira is, minélfogva az osztályozásban nyilatkozó végeredmény elég kedvező, mert a bukottak száma csak 17% és ez a szám a javító vizsgálatok után még csökkenni fog. A tanulók magaviseletében is érezhető volt a szokottnál nagyobb nyugtalanság, fegyelmetlenségre való hajlam ; számos tanulón ugyancsak meglátszott a házi fegyelem meglazulása, az apai felügyelet hiánya. Mindazonáltal súlyosabb beszámítás alá eső vétségek csak szórványosan fordultak elő. A fővárosi viszonyok és tanulóink családi körülményei nem látszottak alkalmasaknak arra, hogy valamely mezőgazdasági munkával kísérletezzünk. Iskolai egyesületeinket sem vom hattuk bele a háborús tevékenységbe, mert ezek az egy segélyző körön kívül — vezetőtanárok és helyiségek hiánya miatt — ez évben szüneteltek. A szülök érdeklődése, az iskolával való érintkezése a háború alatt egészben véve csak olyan volt mint egyébkor, de egy pár igen örvendetes jelét tapasztaltuk annak, hogy régi tanít' ványaink szülei is rokonszenvvel viseltetnek intézetünk iránt. Egyik volt kitűnő tanítványunknak, ki egyetemi éveiben is kitűnt és érettségije után az ötödik tanévet már mint a mü'
