VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1915
II. Az év története
8 Besoroztattak még mint népfölkelők Bálint Elemér és Roboz Ármin, akiknek azonban mint nélkülözhetetleneknek fölmentését kellett kérnünk; legújabban pedig ez idei június" ban fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtatott dr. Kottász József. A hadbavonult dr. Liber Béla helyett a latin nyelvet dr. Dávid István ny. főgimn. tanár tanította; Mészáros Ignácz tárgyait dr. Krécsy Béla tanította, aki a minisztériumba volt beosztva, de szolgálattételre visszahelyeztetett; a többi hadba- vonult tanár munkaterhét a megfogyott állományú és nagyobbrészt korosabb tagokból álló tanártestület vállaira kellett szétosztani, minek következtében a tanév első hónap" jaiban az egyik tanárra heti 23, négyre 22, háromra 21 és a többire is 18 óra esett. E súlyos teher később az óraredukczió folytán némileg csökkent, de a normálisnál még mindig nagyobb teher maradt, hiszen 12 osztályt 15 szaktanárral kel" lett ellátni és közben többször kellett a helyettesítések súlyát is viselnünk. Volt idő, mikor egyszerre három tanár volt akadályozva, úgy hogy csak épen annyi szaktanár állott rendelkezésre, ahány az osztályok száma volt. Beteges kimerültség miatt ugyanis Kemény Ferencz tanári szolgálatot teljesítő igazgató egy havi szabadságra kényszerült s ugyanakkor betegedett meg Lichtenegger Győző r. tanár is, ki aztán félévi szabadságot kapott s helyére dr. Szigetvári Iván rendeltetett ki szolgálattételre. Ugyanakkor pedig egy harmadik nyelvésztanárunk a családban előfordult ragály miatt volt kitiltva. A tanításnál, minden tárgy keretében, gyakran kínálkozik alkalom arra, hogy a feldolgozandó tananyag közvetlen kapcsolatba hozassák a mindennapi élettel, most természetesen a háborúval. A tanárok főigazgatói és igazgatói utasításokat, valamint saját pedagógiai érzéküket követve ezeket az alkalmakat nem mulasztották el, hiszen ezzel a tanítást érdekesebbé és elevenebbé és a háborúról, mai életünk főtartalmáról való felfogást tartalmasabbá és világosabbá tehették. írásbeli dolgozataink egyrésze is e körből vette tárgyát. Ugyanezt a czélt véltük szolgálni, mikor az ifjúságot elvezettük az L rónia' színházba „A háború technikája" czímű előadásra. A tanári kar — szerény anyagi erejéhez és kevés szabad idejéhez képest — sokféle részt vett a háborús segélyakcziókban, adakozásokban, habár nem mint testület, hanem egyéb társadalmi kötelékekben, hiszen majdnem minden tarár tagja
