VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1914

I. Dr. Gerecze Péter

7

történetének vázlatával és megbízást is kapott a teljes mű megírására.

Legnagyobb elismerés azonban azzal érte, hogy kinevez'' tetvén a Műemlékek Országos Bizottságának tagjává, meg" bízatott, hogy hazánk eddig ismert műemlékeinek helyrajzi lajstromát és bibliográfiáját készítse eh (Magyarország Műemlékei II. kötet.)

Hosszadalmas volna még egyenként követni és felsorolni minden munkáját, elég talán, ha mint legfontosabbakra, a Dunavecsei Fehéregyház és Máriaegyház templomok alapfalainak és a Pilisszentkereszti cistercita apátság zászlója belső körzetének és kutházának feltárására és leírására és az ezekről és sok más kisebb és nagyobb kutatásáról az Archeológiái Közlönybe és a legnagyobb napilapokba irt czikkeire utalunk.

Jelentős része volt a Pestmegyei régészeti és néprajzi társaság megalapításában is. Ennek megbízásából végezte azután élete utolsó nagy munkáját, a Tököli sirmezö feltárását (1. czikkeit a Pester Lloydsban és Pesti Hírlapiban).

Bizony alig^alig volt ideje, hogy néha egy^egy napot pihenjen az ő kedves otthonában. És még azt a rövid időt is a köznek áldozta. Amikor nem a hazáért, hát annak egy részéért dolgozott: oroszlánrésze van abban a hatalmas fejlő" désben, melyet Pestújhely község felmutat.

*

Befejeztük. De munkánk talán csonkának látszik, a tudós, a kutató, a lelkes és szerencsés szervező mellől mintha ki" maradt volna a tanár. Pedig, hogy az, aki minden téren ennyi lelkesedéssel dolgozott, az a katedrán se lehetett más, az bizonyos. Csakhogy itt nincsenek kiemelhető momentumok, nincsenek határjelző kövek, a tanár munkája az emberi lelkek kifürkészhetetlen és leírhatatlan mélységeibe folyik le. Amit a tanár teremt, az csak akkor válik láthatóvá mikor a tanít" vány kilép az életbe, és amit akkor produkál, ez már nem fűződik a tanár nevéhez.

A májusi eső segít nevelni gabonaszemet, de amikor a kenyerei esszük, ugyan ki emlegeti a májusi esőt ?

Nem beszélhetünk hát az eredményekről és sikerekről, inkább csak arról, hogy mit akart, hogyan dolgozott; arról a lelkesedésről, amelyet a tanítás, a szerétéiről, amelyet tanít" ványai iránt érzett. Ez a lelkesedés adta szájára a szavakat, ez szülte a gondolatait, irányította tetteit; lelkesedett és lelke"