VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1913
I. Dr. Perényi József
5 annak az életnek külső keretét, melyben a mi jóságos kollé- gánk: dr. Perényi József az ő nehéz harczait megvívta. Hősiesen vívta meg őket. Az igaz férfiú makacs kitár- tásával és önérzetével, mely nem engedi hangos zokogásban kitörni a legvadabb fájdalmat sem és szelíd sóhajjá halkitja a meggyötört léleknek sikolyait. Testét láttuk fokozatosan megtörni, de lelke hallgatott. Csöndes mosollyal járt-kelt közöttünk akkor is, mikor a gyilkos kórság szörnyű fájdalmaktól remegtette meg elgyöngült fizikumát. Mig mozdulni tudott: dolgozott. Az első hosszabb szabadságot a folyó tanévnek elején vette — és ez volt az utolsó is. Mint az árnyék suhant ki közülünk, hogy ne térjen vissza sohasem ! 1914 február 3-án temettük! A fájdalom, mely koporsója körül megnyilatkozott: őszinte volt . . . A temetés külső pompáját: a gyász mélysége pótolta. És ezer gyertyáénál is több fényt vetettek koporsójára azok a könnyek, melyek tanítványai és kollégái szemében ragyogtak ! R• A. o
