VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1916
II. IV. Károly
IV, Karoly, I. Ferenc József királyunk ifjú korában puskaropogás és ágyu- dürgés között lépett a trónra és 68 évi dicsteljes uralkodás után, szinte pátriárka korban, 1916. november 21.-én — világrengető harcok idejében — tért meg őseihez. Néhány nap múlva bezáródott mögötte a kapucinusok bécsi sirboltjának ajtaja. Trónját a Habsburg dinasztia egy tetterős ifjú sarja, Károly Ferenc József kir. herceg foglalta el, ki mint Magyarország királya IV. Károly, mint Ausztria császára I. Károly néven foglalta el a trónt. Nagy része van a háborúnak abban, hogy ifjú királyunk még trónralépte előtt alaposan megismerhette népét. Hiszen ő ott volt, hol véreink harcoltak, hol a Kárpátok orma it-völgyeit dicső honvé- deink védték, hol a testvérország sziklabérceiről katonáink verik vissza a hitszegő ellenséget, ott volt a drága Erdély rablóinak kiűzésénél. Látta harcolni katonáinkat. Megtanulta a magyar népet becsülni és szeretni. Az ily tapasztalatokban dús hadvezéri működés, az élet iskolája, hamar érleli az embert. IV. Károly közvetlenül a harc mezejéről lépett a trónra. Az ifjú trónörökösből tapasztalatokban gazdag, bölcs király lett. Királyunk trónralépte után azonnal kinyilatkoztatta, hogy ,,az alkotmány parancsához híven, de szíve sugallatát is követve,“ a legrövidebb időn belül meg óhajtja magát koronáztatni. Elrendelte, hogy a kormány tegye meg a koronázáshoz szükséges intézkedéseket. December 27.-én vonult be felséges nejével, Zita királynéval az ország fővárosába. Láttuk a királyi pár örömét, mellyel a nép üdvözlését fogadta. A koronázás szertartása december 30.-án ment végbe Nagyboldogasszony budavári templomában. Királyunk megmutatta, hogy nemcsak szigorúan alkotmányos király akar lenni, hanem megmutatta azt is, hogy melegen érző szíve van. Még mégkoronáztatása előtt, a herceghalmi rettenetes vasúti szerencsétlenség áldozatainak ravatalára fenséges öccsével, Miksa kir. herceggel koszorút küldött. A Gyöngyös városát elpusztító tűz még ki sem aludt, a zsarátnok még ízzott, amikor a király és királyné személyesen keresték fel a szerencsétleneket, hogy vigasztaló szavaikkal enyhítsék fájdalmukat s adományukkal könnyítsenek a szenvedőkön. Hisszük és bízva-bízunk abban, hop"'’ oly sokat szenvedett hazánk IV. Károly apostoli királyunk uralkodásának kezdetével egy jobb és boldogabb kor küszöbét lépte át, hogy nincs messze az óhajtott béke s hogy az Isten meghallgatja azt az imát, melyet királyunk koronázása alkalmával — az ő személyes kívánságára — a néppel együtt, Isten szabad ege alatt énekelt: ..Balsors a kit régen tép Hozz reá víg esztendőt“. 4 II.
