VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1915
I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború második és harmadik évében
20 S a mikor e sorok írója mindenkinek a legjobbat kívánja, saját maga számára is volna egy hő kívánsága. Vajha ne kellene soha többé háborús krónikát írnia, vajha a jövő év értesítője már a béke áldásai között készülne el. Béke után sóvárog a meggyötrött emberiség. Hozza meg a közeli jövő nekünk is a becsületes békét. Térjen vissza az emberek közé a szeretet, az egymás megértése és boldogítása. Múljon el a vihar, üljenek el a felkorbácsolt hullámok, oszoljanak el a fellegek, tisztuljon ki a látóhatár, süssön ismét a nap oly ragyogóan és melegen, mint azelőtt, süssön mindenkire egyforma melegséggel, vigye be sugarait az emberi szívekbe, hogy felmelegedjenek azok, a kikben ridegség és önzés lakozik. Ragyogása töltse be az egész világot, hogy örülhessen mindenki a legfőbb jónak: az életnek s a vele járó ugyancsak életet adó becsületes munkának. Élvezhessük ismét a természetet a maga fönségében: a rügyeket fakasztó tavaszt, a kalászt érlelő nyarat, a gyümölcsöt termelő őszt s a sokféle örömmel kedveskedő telet. Vajha már láthatnék a látóhatáron a ragyogó szivárványt, mely hirdetné, hogy immár béke és nyugalom honol az egész világon, s hogy szívünk forró vágyai teljesedni is fognak. S ha majd elül a vihar és lecsendesednek a hullámok, ha leapad az ár és visszatérnek a megáradt folyók a medrükbe, akkor az özönvízből kimenekült bárka is leszállhat a régi alakját visszanyert földre, kibocsáthatja drága terhét az immár felszabadult világba, s a megmenekültek érezve azt, hogy a pusztulás nyomait nekik kell majd eltüntetniük, s hogy az elveszett kincsekért nekik kell majd kárpótlást nyújtaniuk, avval fogják leróni hálájukat a végzet iránt, s kimutatni szeretet ükét az emberiséggel szemben, hogy mindany- nyian kivétel nélkül fokozott buzgalommal fognak dolgozni, hogy uj életet varázsoljanak a földre: életet szeretettel, életet becsületességgel, életet tudással, műveltséggel s a legmagasabb erkölcscsel. Ehhez a becsületes munkához adjon a Mindenható a bárka minden egyes lakójának nagy erőt és kitartást. # * * Kedves fiaink! Már sokszor eltűnődtem azon, mi lehet az oka annak, hogy ebben a culturájára olyan büszke Európánkban ilyen rettenetes felfordulás eshetett meg. Hiszen századok óta hirdettük a legnagyobb büszkeséggel rend-, rang- és valláskülönbség nélkül: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“, vagy „A mit nem ki-
