VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1914

I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború évében

7

A junius 27-i záróértekezleíen a testület abban állapodott meg, hogy augusztus 31-én reggel 8 órakor találkozik ismét, s azt hitte, hogy addig élvezheti majd az év fárasztó munkája után jól megérdemelt pihenést. S a háború kitörése után igazgatónk s az egész tanári testület megszakítva szabadságát, engedett a hívó szónak, s elfoglalta a megszokott helyet. S felsőbb rendelet intézkedett, hogy az igazgatói irodában délelőtt s délután állandó felügyelet legyen, de már előzőleg is az ittlevők önként ajánlkoztak erre. Mikor pedig augusztus elején jött a felhívás, hogy a tanárok jelentkezzenek a behívott katonák hátramaradottjainak segítésére alakult jóléti bizottságokban való működésre, többen is szívesen ajánlkoztak az emberbaráti kötelesség teljesítésére. Majd a közoktatásügyi ministerium számvevőségénél kellett a bevonulás által nagyon megcsappant munkaerőt pótolni, s más iskolák tanáraival együtt tőlünk is többen engedtek a hívó szónak, s abban a tudatban végezték a rájuk bízott szokatlan munkát, hogy az állam anyagi terhein könnyítenek.

S akadt máshol is dolog. Egyesek a postai könyvcsomagok ellenőrzésére kiküldött bizottság tagjai lettek, mások a sebesült katonáknak szánt olvasnivalók gyűjtését vállalták el, egyik társunk az EMKE-nél a vöröskereszt javára indított mozgalomban mint választmányi tag vett részt, egy másik pedig a vörös kereszt egylet pestújhelyi fiókjának alelnöke s a népsegélyző bizottság tagja volt.

* . *

*

Közeledett a tanév megnyitása. S ott álltunk a nagy kérdés előtt, hol, hogyan és mikor? Tornatermünkbe mindjárt a mozgósításkor katonákat szállásoltak be, augusztusban pedig néhány terem kivételével az egész épületet népfölkelők foglalták le.

Az alakuló értekezletet, a melyen a teendőket akartuk megbeszélni, augusztus 31-én megtartottuk. Igazgatónk a következő, mély érzéstől áthatott szavakkal nyitotta meg az ülést:

„Midőn az elmúlt tanévet junius 28-án a becsülettel és tisztességesen végzett munka öntudatának jól eső érzésével befejeztük, nem gondoltuk, nem is sejtettük, hogy egy irtózatos, hogy egy oly alávaló merénylet van készülőben, mely nemcsak egész Európát, sőt az egész világot is megdöbbentette, s nemcsak undorodást keltett minden emberien érző szívben, hanem ma már lángba borította és vérözönbe kényszerítette az egész világot.

Sajnos ezt az aljas merényletet nemcsak tervezték, de rettenetes módon, balvégzetű sikerrel végre is hajtották.