VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1914
I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború évében
5 a te szent akaratod“. S ez a magasabb akarat teljesedésében való megnyugvás hatott át mindannyiunkat, a kik őt ismertük. A koporsónál a tanártestület nevében Kempf József megható beszédben emlékezett meg a megboldogult működéséről és érdemeiről. * * Elmélyedésemből a való életbe hívott a tanulók sürgő-forgó serege, a melyik a nap legfontosabb eseményére, a bizonyítványkiosztásra várt. Bevonultunk tehát a termekbe, s a szülők s más hozzátartozók jelenlétében kiadtuk a bizonyítványokat s a különféle jutalmakat, s jó kívánságaink kíséretében útnak bocsátottuk a fiatalokat, hogjr a szünetben uj erőt gyűlhessenek a jövő munkájához. S már jóval elmúlt a dél, a mikor az iskola falai elcsendesedtek, s én az épületből távozhattam. Tikkasztó nyári nap volt, s talán még sohasem tapasztaltam a városban uralkodó szokatlan csendet oly nyomasztónak, mint akkor. Az utcák kihaltaknak látszottak. A ki csak tehette, menekült a nap forró sugarai elől ki a ligetbe, vagy a budai hegyek közé, sokan pedig felhasználva a kettős ünnep által nyújtott szabadságot, felkeresték a Balaton környékét, s élvezték a tó hűvös hullámait. Engem még hívott a kötelesség vissza az iskolába. Utamban itt is, ott is egy-egy kisebb, izgatottan tárgyaló csoport tűnt fel, s beszédjükből folyton ez hangzott ki: A trónörökös . . . szörnyűség ! S a mint a körúton egy újságnak éppen akkor kitett hírét megpillantottam, megértettem az emberek nagy izgalmát, mert az a hír arról szólt, hogy azt a vonatot, a melyen trónörökösünk és neje utaztak, a levegőbe röpítették. Később pedig úgy módosították a tudósítást, hogy a trónörököspár ellen Sarajevoban kétszer követtek el merényletet, s a másodiknak áldozatul esett. Mindenütt megdöbbenés és rémület. A lapok külön kiadásait gyorsan szétkapkodják, mindenki azt hiszi, hogy az újságokból mindent pontosan megtudhat. A szörnyű hír valónak bizonyult, de csak hosszú idő és alapos vizsgálat derítette ki a részleteket, a melyek nyilvánvalóvá tették, hogy a háttérben a szomszéd Szerbia kezét kell keresni. Minden nap hozott valami uj adatot, s nyilvánvalóvá kezdett válni, hogy a monarchia megelégelte az üzelmeket. S julius 23-án el is ment az erélyes ultimatum, s válaszadásra 25-ének délutáni 6 órája volt kitűzve. Az izgalom a tetőpontra hágott, s mintha a nagy természet is előre akarta volna sejtetni a bekövetkezendőket, 23-án délután olyan vihar kerekedett, a milyent ebben a háztömkelegben még alig értek meg. Öreg fákat tövestől
