VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1914

I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború évében

Iskolánk a világháború évében.

Irta : Héber Bernit.

Az elmúlt 1913 — 14-ik tanévben Péter és Pál napja, az évvégi bizonyítványok kiosztásának ideje, hétfői napra esett. Hogy tehát tanítványaink a becsületes munka után jól megérdemelt pihenést már előbb megkezdhessék, a bizonyítványokat már 28-án, vasárnap, kiosztottuk.

Ezen a napon is, mint minden tanév utolsó napján elvonultak előttem az elmúlt év eseményei, s mint a hogy minden jóravaló gazda számot vet önmagával, ha a termést betakarította, s örül annak, ha munkáját a megérdemelt siker koronázta, s viszont okul, ha az eredmény a benne rejlő vagy más okok miatt nem kielégítő, úgy én is számba vettem mindent, s kerestem, kutattam, váljon az elmúlt tanévben mi és hogyan történt, mi volt jó, s mit lehetett volna talán jobban tenni.

S e vizsgálódásaim közben ráterelődött a figyelmem intézetünk két halottjára, két egyháznak hű fiára, á május 12-én elhalt Schön Dávidra s az éppen ravatalon fekvő D.r. Gallovich Jenőre.

Schön Dávid az 1887/8. tanévtől az 1906/7. tanévig oktatta intézetünkben az izraelita vallású tanulókat az erkölcsös vallásosságra, s minden erejével s nagy egyházi és világi tudásával azon volt, hogy tanítványaiból hitükhöz ragaszkodó s a nagy közösségbe, a mindenki előtt szent haza egyetemébe méltó módon beilleszkedni tudó és akaró erkölcsös polgárokat neveljen. Hittani tankönyve, ebben a nemben még ma is a legjobb, s cikkei egytől egyig azt a nagy erkölcsöt hirdetik, a melynek részesévé kell lennie e földön minden lénynek, a ki hisz az ember magasabb rendeltetésében.

S sikeres munkáját megbecsülte kivétel nélkül mindenki, s amikor 1907-ben nyugalomba vonult, a legnagyobb jutalom kísérte útjain: a jó emberek és a hű tanítványok tisztelete és szeretete. S mintha a legfelső hatalom külsőleg is kifejezésre akarta volna juttatni hű szolgája munkája fölötti igaz megelégedését, a bibliai

r