VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1914

I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború évében

17

Ő nagyméltóságának ezt a február 20-án ajánlott levélben kézbesített meleg hangú válaszát az osztályfőnök még aznap közölte Dr. Acsay István igazgató úrral s az V. B. osztály tanulóival, annak mindenki által örömmel tudomásul vett tartalmát a megállapodás szövegével s a kísérő levél tartalmával együtt az osztálynaplóban megörökítette, s a leirat értelmében az említett .szelvényeket a minister úr rendelkezésére bocsátotta.

A tanári testület 1915. március 20-án tartott ülésében az iskolánkra kedvező fényt derítő tényt örömmel tudomásul vette, az. ötödik B. osztálynak és főnökének hazafias eljárásukért köszönetét mondott, s az egészet jegyzőkönyvben megörökítette. Egyúttal az intézet igazgatójának hozzájárulásával megengedte, hogy a tényállás az ötödik B. osztály által felajánlott költségen megirassék, s keretbe téve okulásul örök időkre az iskola valamely alkalmas s könnyen hozzáférhető helyén kifüggesztessék, s az évvégi értesítőben közöltessék.

* -*

*

S ha tanítványaink jótékonyságának okait keressük, bizonyára nagy része van abban a buzdításnak s a példaadásnak is. De megtalálhatjuk máshol is. Háború van, s bár ők maguk messze vannak tőle, mégis minden arra s a vele járó nagy feladatokra s kötelességekre emlékezteti őket. Hogyne értené meg mások helyzetét az, a kinek atyja, testvére, közeli vagy távoli rokona van a harctéren, s küzd a legnagyobb önfeláldozással hazájáért, mindnyájunkért, ő érte is. Hiszen alig akadnak köztük, a kiket a világháború magyar voltukon kívül ne érintett volna, s például az én hatvankettes létszámú osztályomban már a 18 évesek elrendelt, s a 43—50 évesek bekövetkezhető szemléje előtt is csak két ilyen akadt.

De a jó szív megnyilatkozására késztetik őket az utcán látottak is, a beteg, megsebesült katonák látása, a csapatok vonulása,, a közönség érdeklődése, a napi lapok hírei, s bizonyára az is, hogy a tanév megnyitása óta maguk előtt látják iskolánkban az egymást felváltó s kiképzés alatt levő katonákat, megfigyelhetik azt a munkát, a melyet nem egy öregebb katonának végeznie kell, azt a fegyelmet, melyhez majdan nekik is szokniok kell, s a melyet most fiatalabb korukban itt az iskolában tehernek néznek, s nehezen akarnak megszokni, s tanúi lehettek olyan jeleneteknek, a melyeket bizonyára egész életükön át nem fognak elfelejteni, s a melyek mély nyomot hagynak majd lelkűkben. Ilyen volt a többi között az első- népfelkelő gyalogezrednek indulása a déli harctérre szeptember 28-án.

A VII. kér. áll. főgymn. Értesítője. 2