VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1914

I. Héber Bernát: Iskolánk a világháború évében

elenyésző parányról szól az a kis dictandó irkából kitépett lapocska, a melyet ma délelőtt kaptunk. Fiatal kéz írásával ez van ráírva : A Barcsay-utcai főgymnasium V. B. osztálya éveken át megtakarított filléreiből kétszáz koronával járul a hadi kölcsön jegyzéséhez.

Ez a bejelentés van olyan drága nekünk, mint a nagy bankok milliói, mert ezek a fillérekből éveken át megtakarított koronák fogják betetőzni a milliárdot, és ezek a fillérekből megtakarított koronák a haza legnagyobb, legigazabb szeretetéről szólanak“.

Az V. B. osztály a kétszáz koronát még ötvennel toldotta meg.

Másnap pedig a napi lapokban a VII. B. osztálynak a középiskolai tanulókhoz intézett következő felhívása volt olvasható: „Kedves barátaink! Manapság, midőn minden polgárnak kötelessége, hogy vagyonát, eszét és erejét a hazának szentelje, mi sem maradhatunk el. Minden iskolának vagy osztálynak vannak heverő pénzei. Áldozzuk fel ezeket. Nemes verseny lesz ez, melyből remélhetőleg senki sem fog elmaradni. Jegyezzen hát minden iskola a hadi kölcsönre!“

A VII. B. osztály 300 koronát jegyzett. S folytatódott a jegyzés a többi osztálynak éveken át megtakarított s a takarékpénztárból kivett filléreiből is, s csakhamar együtt volt 2850 korona. Az „Iste“ 1000 koronát jegyzett, egyes tanulók összesen 23.900 koronát, s mindehhez hozzáadva a testület 26.900 koronányi jegyzését, iskolánk 54.650 koronáról számolhatott be. Olyan összeg ez, a mely a nagy számok mellett is számottevő, annál is inkább, mert túlnyomólag apránként megtakarított koronákból került elő. Ez az eredmény nagy örömmel töltött el mindannyiunkat, főleg a mikor láthattuk, hogy tanítványaink jó példáját az iskolák hosszú sora követi.

S betetőzte ezt a nemes feladatot az V. B. osztály, a mikor január 30-án egyhangúlag a következőkben állapodott meg :

„Mi mindannyian, a kik hazánkat a most folyó világháborúban korunk miatt karunkkal még nem szolgálhatjuk, avval róttuk le nagy örömmel iránta tartozó kötelességünket, hogy együttesen és egyenként megtakarított filléreinkből hadi kölcsönt jegyeztünk, tudva azt, hogy a sikeres hadviseléshez egyebek között igen sok pénz is szükséges.

De tudjuk azt is, hogy a háború befejezése után a magyar államnak igen nagy kiadásai lesznek részben a hadi kölcsön kamatainak fedezésére, részben pedig befektetések eszközlésére.

Hogy ezeket a kiadásokat tőlünk telhetőleg apasszuk, illetőleg azokat előteremtsük, szüléink beleegyezésével is szívesen lemondunk