VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1913

VI. Ifjúsági körök és egyesületek

64

zeit ahhoz, hogy az iskolai fegyelem nyűge csak látszólagos, míg az egymásután következő évek, az együtt tanulás, a tanárral az állandó érintkezés egy soha meg nem szűnő érzésnek valóságát hozzák létre. Még azoknak is, akik néha hangosan az ellenkezőt akarják bizonyítani, megdobban a szivük, ha magukba szállva, átfutnak a nyolc év eseményein, amelyeknek múló kisebb bajai között mindig szilárdabban alakul ki a meggyőződés, hogy még a legjobban összeráncolt szemöldökű tanár működésének is a tanítványai iránt érzett nagy szeretet az alapja.

Hogy pedig az érzés erősebb a szájjal kimondott meggondolatlan szavaknál, annak egyik kétségtelen bizonyítéka az egyesület, amelynek tervét a megalakulás azonnal nyomon követte és Mcdveczky Lajos tanár büszkén állapíthatta meg- hogy a fölvetett eszme a legtisztább alaphangot ütötte meg. A benyomásokra legfogékonyabb időnek nyomait meg kell őrizni az egész életre, nem szabad engedni, hogy az emberek végleg elhagyják a helyet, ahol a tudás alapjainak kincseit gyűjtötték. Ez a célja a volt növendékek egyesülésének, aminek kifejlődését és időről-időre megnyilatkozását már az élet adja. Az egymást segítés, az intézet növendékeiről való megemlékezés, a gimnázium életében előforduló jelentősebb mozzanatok kidomborítása egy-egy esete a működésnek, amely gyökérszálait a megjelölt alapvető cél talajába bocsátotta.

Az elmúlt 12 esztendő rendes munkájában már egy kisebb történetnek képe alakult ki. Nem múlt el év anélkül, hogy az intézet segítő egyesületéről meg ne emlékeztek volna, hogy az egyes osztályok jeles tanulóinak szerény jutalmazására ne gondoltak volna és — bár az anyagi eszközök nem a legnagyobb bőségben állnak rendelkezésre ■— a volt iskolatársak közül azt, aki arra rászorult, anyagi segítséggel is ne támogatták volna. Emellett három olyan esemény emelkedik ki az egyesület működéséből, amely hivatásának helyes felfogását és életreképes jelentőségét minden kétséggel szemben fényesen igazolja.

Mikor a gimnázium életének első negyedszázadát fejezte be, az egyesületnek először nyílt alkalma, hogy az alapításának egyik legszebb abpelvét gyakorlatilag megvalósíthassa. Nem engedte, hogy e fontos évforduló mellett észrevétlenül haladjanak el s az intézet falai közé szánt csendes záróünnepséget kivitte onnan, hogy a nagy nyilvánosság figyelő szeme