VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1911

II. Heinrich Alajos dr.

Az 1872-ik évben iratkozott be a budapesti egyetemre, még pedig nem a philosophiai szakra, hanem az orvosira; egy teljes évet töltött az orvosi facultáson, azután átiratkozott a természetrajz-földrajzi szakra, hol nagyon jól érvényesíthette az orvosi szakon szerzett ismereteit. Nagy szorgalommal hallgatta Hunfalvy, Goldzieher, Szabó, Surányi, Margó, Jendrassik, Lenhossék előadásait. Két semestert hallgatott (1873—:74) a lipcsei egyetemen, hol szorgalmas tanítványa volt Lenhardtnak, Zöllnernek, továbbá a két nagyhírű geographusnak, Delitschnek és Kiepertnek, továbbá Roschernek, ki mint közgazdasági író tette hires középponttá Lipcsét, mig az előbbiek földrajzi módszereik és térképeik által tettek szert nagy hírnévre. Az 1875. év novemberétől 1876. márciusáig pedig a berlini egyetemre járt. 1875-ben tett doctoratust; főtárgya volt a földrajz, melléktárgya a geológia és növénytan; ugyanekkor 1874-75. évben járt még a tudományegyetemre is. 1875- ben és 1877-ben nagy külföldi utakat tett; tanulmánya központjai Strassburg, Berlin, Páris, London voltak; 1878—9-ben a gyakorló főgymnasiumban működött a jóságos Bartal Antal vezetése alatt. Ugyancsak 1878-ban képesítette őt a tudomány-egyetem bölcsészeti kara az ókori földrajz és néprajz magántanárává, a melyben a miniszter 1878. márc. 7-én erősítette meg. 1880—81-ben Göttin- gában földrajzi tanulmányokkal foglalkozott.

Mindebből látható, hogy nagy mesterek oktatásain okulva széles látókörrel, nagy tudománnyal ment a tanári pályára.

Tanári oklevelet 1882-ben nyert a természetrajzból és földrajzból; ezt az oklevelet 1885. május 11-én a német nyelv és irodalom tanítására jogosító tanári vizsgálattal egészítette ki.

Az 1884—85. iskolai évtől az 1886—87. iskolai év végéig a német nyelvet és irodalmat tanította a budapesti ref. főgymnasiumban. Vámossy Mihály igazgató írása szerint „tanári tisztében lelki- ismeretes buzgósággal és pontossággal járt el és egyszersmind kiváló sikerrel működött.“ Majdnem ugyanezen szavakkal ír róla Szász Károly püspök: „tanári tisztében lelkiismeretes buzgósággal és kiváló sikerrel működött“.

A mi gymnasiumunkhoz Trefort miniszter nevezte ki őt 1887, julius 15-én. Ezen alkalommal irta Szász Károly püspök : „el nem mulaszthatom, hogy a magam részéről egyfelől sajnálatomat ki ne fejezzem Nagyságod elbocsátása fölött, de másfelől előléptetése fölött örömömnek kifejezést ne adjak.“

Itt említem meg irodalmi működését is. Egyetemes Philologiai