V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1921

V. Iskolánk ötven éves jubileuma

és elégedettek voltak, mert törekvéseiket siker koronázta, a: magyarok gondviselő Istenének bőséges áldása kísérte.

A hálás visszaemlékezés ünnepnapja' ez, a derék tanítványokra, kik a reájuk váró — sokszor nehéz — feladatokra jól; fel fegyverzetien léptek ki iskolánkból az életbe s azon a területen, hová őket a Gondviselés rendelte, derekasan betöltötték a helyüket, hasznára önmaguknak, családjuknak, a nemzeti társadalomnak' és becsületére az iskolának.

Az .örömteljes lelkesedésnek aZ ünnepe ez, mert iskolánk a •küzdelmek viharait öt évtizeden át diadalmasan kiállta s dicsőségesen megfelelt minden hozzáfűzött Várakozásnak, miáltal a felsőbb hatóságok és a főiskolák elismerését; a volt. tanítványok és hálás, szülők , ezreinek szerető lét és bizalmát vívta ki.

A szent fogada lom tételnek' aíz ünnepe ez, mikor mi, jelenlegi tanárai és tanítványai az iskolának, hűséges szívvel vállaljuk, liogv munkánkban a hagyományok tisztelete fog vezetni: bennünket s minden törekvésünkkel azon leszünk, bogly a dicső múlt után méltó jövő következzék.

Mi tanárok, nagynevű elődeink példáját követve, alapos műveltségű, derék, önérzetes magyarokat akarunk ebből az iskolából kibocsátani;; magyar ifjúságot, mely tisztán fátjai feladatat s annak megfelelően cselekszik. — Nem akarunk olyan ifjúságot nevelni, mely a trianoni békével mindent örökre éli Mézednek tekint. Mélyebb bitet, sóvárgóbb reménységet, nemesebb idealizmust akarunk a> mi tanítványainkba oltani, mint amennyi a mai pemzédékben él; töjbb erőt és acélosabb akaratot, mert csak így várható, hogy minden magyar megszentelt vágya, vigasztaló álma ezen ifjúság által teljesedni fog. — Nem akarunk világpolgárokat — kozmopolitákat — nevelni, kik nek jelszavuk!; ai z egész f ö l d k erek s é g e enyém és hazám ; Magyarokat akarunk, akik úgy érzik, hogy a nagyvilágon e kívül 'nincsen számukra hely... Széchényivel tartunk: aki a v i 1 á g 'p o 1 g á rsóg á V a: 1 k é r k e d1 i' k, az a r o m 1 o l tsá g a 1 a- csonv lépcsőjén kérkedik szemérmetlenségével. A liozmopolitizmus — [mondja Széchém i — rendszerint a f é 1 m ű v e 1t s é g jele, a rosszlúl felfogott, tudomány éretlen gyümölcse s elsősorban a nem eléggé kifejlett értelmiségből faka d. Mi nem akarunk romlott lelkű, félművelt embereket szabadítani ;a magyar társadalomra. Minden bel.- é,s Ívűibe esünk el elveszítjük — mondja még Széchényi — ha meg- s z ű n ü n k1 m agya r ok le n ni s minden m á s a in a_g a n e m - zeliségére tartó, tehát tisztességes nemzet, újjal és megvetéssel fog reánk, mint elvetem ede 11, korcs népre mn la t ni;

Mi nem akarunk cinikusokat, akik minden erkölcsi törvényt, minden! idealizmust lábbal taposnak; nem akarunk a hamis tudományoktól meg- sziédílcll s az inteliektualizmus neve mögött bujkáló vallástalan materialistákat nevelni: vallásos, erkölcsös, tiszta; jellemű, nemes érzésű, becsületes' magyar ifjúságot akarunk, hogy még az1 ellenség is kénytelen legyen őt tisztelni és becsülni hűséges nemzeti érzéséért, lángoló, minden áldozatra kész hazaszeretetéért. —• A inai ünnepnapon — tanárok és tanítványok — magasra emeljük a’ háromsZínű szent magyar lobogót; vállaljuk a küzdelmet, a munkál és a kitartást, mert tudjuk, hogy a mi működésünk nyomán,