V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1916
IV. Károly
7 ban. Tanári működését Podolinban 1896-ban kezdte meg, innen nevezték ki az ungvári alreál iskolához rendes tanárnak. A mi intézetünkhöz 1911-ben helyezték át. Azóta tanított nálunk egészen 1914. szeptember végéig, amikor is, mint tiszthelyettest tényleges katonai szolgálatra behívták. A mozgósítás első napjaiban, almikor az emberek lelkét részben a háború rémétől való félelem, részben a hazánkat oly súlyosan érintő orgyilkosság feletti felháborodás töltötte el, Geöcze Zoárdot is elfogta a háborús izgatottság. Nem a félelem, mert kívánkozott a harctérre. A kötelességtudás és a tudnivágyás, egyéniségének ez a két, szinte tökéletességig kifejlett jellemvonása volt az az értelmi ok, ami őt a harctérre küldte és hívta. Az általános mozgósításkor nem kellett neki rögtön bevonulni, mert mint hivatalában nélkülözhetetlennek, meg kellett várni a külön behívást. Izgatottan és türelmetlenül járt a katonai parancsnokságokhoz, hogy megtudja, nem követ-e el kötelességmulasztást avval, hogy nem vonult be az általános mozgósításkor. Megnyugtatták, hogy majd reá is rá kerül a sor. Csakugyan 1914. szeptemberében megkapta a behívó sürgönyt. A kötelességtudás és tudnivágyás vezette őt minden dolgában. Buzgó, lelkiismeretes tanár volt, kitartóan foglalkozott tanítványaival. 'Nem mulasztott volna el egy percnyi időt sem abból, ami a tanításra volt szánva, sőt ezen felül is sokat volt tanítványaival. AÜtte őket kirándulásra, még a nagy nyári szünidőben is. Bizonyára nem egy tanítványa van, aki közvetlenebbül érezvén kedves és őszinte szeretetét, emlékét, mint értékes kincset zárta magába, hogy azt egész életében megőrizze. Munkásságának egy másik része, amely hírnevét a messze külföldre is elvitte, amellyel nemcsak magának, hanem iskolánknak és hazájának is halhatatlan dicsőséget szerzett, tudományos munkálkodása volt.
