V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1916
IV. Károly
10 nyok között élve, nem sokat törődött a mindennapi élet apró-cseprő bajaival, sőt még a nélkülözéssel sem, amely néha kijutott neki. Járt az előadásokra, kutatott a könyvtárakban, kevés pénzéből, ami tulajdonképen csak épen hogy elég lett volna a szerény módon való megélhetésre, még könyveket is vásárolt, hogy pótolja azokat a hiányokat, amelyek az előadások és nagy könyvtárak dacára is, vizsgálatainak egész különleges természeténél fogva, néha-néha érezhetővé váltak. Megírta bölcsészet- tudori értekezését is, amit a Sorbonne elfogadott. Az 1910—11. tanévre a vallás- és közoktatásügyi minisztérium újra Párisba küldötte, hogy az immár elért eredmények után még behatóbban foglalkozhassék mathematikai tanulmányokkal. — Mikor Geöcze Zoárd párisi életéről beszélt, mikor jókedvűen elmondotta kisebb-nagyobb nélkülözéseit és elmondta, milyen nagyszerűen fejlődött dolgozata, hogy bontakozott ki a megoldandó nagyméretű problémának egyik részlete a másik után, akkor világosan látta az ember Geöcze Zoárd alaptermészetét, az igazi idealista tudóst és sajnálta, miért nem jutott számára egyetemi tanszék, hol anyagi gondok és a mindennapi tanitás nehéz munkája kevésbbé akadályozták volna őt abban, hogy egész erejét a teremtő tudományos munkának szentelje és termékeny elméjének gondolatait a tudomány közkincsévé tegye. Szabadságidejének eltelte után visz- szatért az ungvári reáliskolához, onnan helyezték át a rni iskolánkhoz. 1911-ben tagja lett a Société Mathema- íique de France-nak. Eddig és a következő időkben készült dolgozatai elegendő alapot nyújtottak arra, hogy a budapesti kir. magy. tudományegyetemen magántanárságot kérelmezhessen, amit 1913-ban el is nyert és igy ott a „Sokaságelmélet és valós változók függvényei“ magántanára lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1913-ban pályázatot irt ki önálló mathematikai munka megírására. Be
