V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1915

II. Iskolánk és a háború

6

kintetben, mint a testi-lelki nevelés szempontjából igen nagy kárára volt az ifjúságnak. A nagy mélt. vall. és közoktatásügyi minisztérium a kirándulások rendszeres szervezésével igyekezett ezen az elháríthatatlan körülmények okozta bajon annyira a mennyire segíteni. A kényszerű óraredukeiók következtében egy-egy órával megrövidült az alsó osztályokban a számtan; a felső osztályokban a természetrajz, a francia, az ábrázoló mértan,, a vegytan és a történelem tanitása. Mindamellett kellő körültekintéssel és gondos beosztással sikerült elérnünk, hogy a tani- tás anyagából lényegesebb részek nem maradtak el. Különösen a VIII. osztályban nem, ahol a tornán kivül semmi óraredukció nem történt.

Nem tehetjük azonban, hogy ezen a helyen reá ne mutassunk egy-két szóval a tanulóink legnagyobb részét érintő délutáni tanitás súlyosan hátrányos oldalaira. A délutáni órák már természetszerűleg is kevésbbé alkalmasak a tanításra: az elme nem olyan friss, befogadóképes mint a délelőtti órákban, a tanulók szemmel láthatólag kevésbbé képesek a figyelemre, könnyebben kifáradnak s igy a tanitás és tanulás eredménye nem érheti el a rendes színvonalat s ezen semmiféle buzgóság és jóakarat sem segíthet. Még nagyobb baj volt az, hogy tanulóinknak — már második éve! — a tanév elejétől áprilisig, tehát a tanév legnagyobb részén át, hiányos gázvilágításnál kellett. szemeik épségének rovására olvasniok, irniok és rajzolniok.

Kétségtelen, hogy a ránk bízott tanulóifjúság érdeke a leghatározottabban megköveteli, hogy épületünket visszakapjuk, vagy legalább is módunk nyíljék arra, hogy ne kelljen a harmadik tanévben is délután tanítanunk egy olyan intézetben, mely a gázvilágításra különben is nagyon fogyatékosán van berendezve.

II. Az intézeti tanárok. Az intézet tanárai közül a következők teljesítettek katonai szolgálatot:

1. Bernáth János r. tornatanár. Bevonult 1911. évi aug. 1-én a veszprémi 31. népfölkelő parancsnoksághoz