V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1914

I. Adatok az iskola 194-15. évi történetéhez

9

tartásával előbb a másod és első osztályú vitézség!, majd az arany 'vitézség! érmet érdemelte ki. Addig is, mig ünnepélyesebb formában adhatnánk kifejezést kartársi tiszteletünknek és szeretetünknek, fogadja ezen a helyen is őszinte üdvözletünket.

Egyelőre közöljük a Budapesti Hírlap 1915. június lö-iki számában ismertetett A mi tisztjeink c. könyvnek rávonatkozó részletét... „E bátor férfiak (t. i. a lugosi tüzérek) hős vezetői között volt egy tartalékos zászlós is, Dengi János bölcsészet-doktor, aki a telefonos tiszt teendőit látta eh Nem messze tőle csapott le egy gránát, amely öt magasra földobta a levegőbe, úgy hogy egész napon át súlyos kábultságban feküdt utána. De már másnap reggel, alighogy mozdulni tudott, visszatért helyére, s szolgálatát nagy nyugalommal és körültekintéssel végezte tovább. Véletlenül történt, hogy egy szétrobbanó gránát okozta szélroham ismét a levegőbe magasra vetette, anélkül, hogy sérülést szenvedett volna. Amikor ülve esett vissza a földre, egy tréfás megjegyzéssel ütötte el a dolgot, — igy szól róla a jelentés; s tréfás ötlete bátorító hatást tett a körülötte volt baj társakra.“

Biztos tudomásunk van többi, a harctéren küzdő kartársaink hősiességéről is; később lesz még alkalmunk rá, hogy érdemeikről megemlékezzünk. Adja Isten, hogy minél előbb személyesen köszönthessük őket és szeretettel szoríthassuk meg most vitézkedő jobbjukat.

*

Mi, itthonmaradottak is igyekeztünk kivenni részünket hazafias kötelességeinkből. Két kartársunk: Frank János és Theisz Jenő állandó polgárőri szolgálatot teljesítettek; részt vettünk sok társadalmi segélyakcióban, állandóan, havi jelentékeny összegekkel járulunk hozzá a hadbavonult katonák visszamaradt családtagjainak segítéséhez;' anyagi erőnkhöz mérten jelentékeny ösz- szegeket jegyeztünk a két hadikölcsönre. Dicséretesen kell megemlékeznünk ifjúságunk hasonló irányn közre-