V. kerületi magy. kir. állami Bólyai főreáliskola, Budapest, 1913
Rombauer Emil emlékezete. Binder Jenőtől
29 nyiben egységes középiskolára szükség van, az csak a gymnasium lehet némikép módosított formájában (rajzzal és ábrázoló geometriával); egyúttal viszont Eötvös részér öl támogatva, felhasználja az alkalmat, hogy rámutasson a tanárság és tanárjelöltek qualitativ és quantitativ apadására, erélyesen sürgetve a tanári fizetések emelését, melynek elmaradása intellect.ualis államcsődre vezet melyet ö a financiális csődnél is veszéyesebbnek tart. íme, hogy bukkan fel a tanárság anyagi romlásának réme immár másodízben oly paedagogiai kérdések tárgyalásánál, melyek a tanárok anyagi helyzetével látszólag alig állanak összefüggésben! Mozgott már a föld. égett a talaj, a magyar tanárság férfias lelkületén a háborgó vihar előjelei nyilallottak át, kiforgatva méltóságos nyugalmából, mellyel évtizedeken át hurcolta a méltatlan megaláztatás keresztjét. Nem terjeszkedhetem itt ki annak az emlékezetes mozgalomnak a rajzára, mely a magyar középiskolai tanárt a társadalom páriájából annak — ha nem is mindig számba vett — de legalább is számbavehető tagjává avatta; csupán főbb mozzanataira akarok utalni, amennyiben azok a boldogult- nak ez irányban kifejtett tevékenységével összefüggésben állanak. A mozgalom kezdetén (1890) helyzetük roppant szerény mértékű javítása lebegett a tanárság szeme előtt; mindössze a quinqueniunrok 200 forintra való emelését, a lakásbérnek a helyi viszonyoknak megfelelő igazságosabb megállapítását s az igazgatói törzsfizetés emelését óhajtották; ehhez járult még 23 vidéki testületnek, köztük a brassói reáliskolának, abbeli kívánsága is, hogy a vidéki tanárok, kiknek qualificatiója és szolgálata ugyanaz, egyenlő törzsfizetésben részesüljenek a fővárosiakkal. Az 1891. március 24-én Budapesten tartott országos tanárgvülésen szólalt fel először ez ügyben Rombauer, concilians módon igyekezve a felmerült félreértések eloszlatására. Hogy a háborús szándék csakugyan távol állott tőle és társaitól, semmi nem mutatja inkább, mint az a kijelentése, hogy nem tartja lényegesnek, hogy a fővárosi és vidéki tanárok törzsfizetésének egyenlősítésére vonatkozó óhaj a miniszternek benyúj
