VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1920
II. Az iskola multja
céljait csak a valódi kereszténység áldozataival fogja elérhetni. Mert a kereszténység nem puszta jelszó, melyet elég hangoztatni, nem is puszta kritika, mellyel a mások gyarlóságait mérlegeljük; a kereszt mindenek fölött az áldozat és önmegtagadás jelvénye, azé a Názáreti Jézusé, aki azt akarja, hogy őt kövessük, és követőitől legelőször is azt kívánja, hogy tagadják meg magokat és a lemondás, a kötelességek, az áldozatok, az erények tövises, szűk ösvényén, a kevélység, önzés, a szenvedélyek bilincseiből kitépve magokat igyekezzenek előre koporsójuk zártáig. Nekünk, tanítóknak, ezt az önfegyelmező kereszténységet kell bevinnünk az emberek leikébe és a jövő magyar iskolájába. Akkor — adja Isten — a következő félszázadot remélhetőleg boldogabb körülmények között fogják megünnepelni utódaink. Megilletődött szívvel adunk hálát az isteni Gondviselésnek, hogy ezt az intézetet inter vicissitudines mundi, a világ annyi sanyarúsága, változása között megoltalmazni méltóztatott. Hálával adózunk a főváros nemes közönségének, amely megalapította és áldozatok árán fenntartotta. Szívbői üdvözöljük n. é. képviselőit és szeretett volt és jelenlegi tanker, kir. főigazgatóinkat, hogy megjelenésükkel fényt kölcsönöznek ennek a szerény ünnepnek. Hálásan üdvözöljük az egész tisztelt közönséget s benne volt igazgató- és tanártársainkat, akik valaha ennek az iskolának becsületéért, haladásáért áldozták életük s erejök javát, és szeretettel mondunk „Isten hozott“-at az iskola volt növendékeinek, akik eljöttek bizonyságot tenni saját nemes lelkűkről és egyben nevelőik igyekezeteiről. Legyen áldott minden jelenlevő; legyenek áldottak az elhunytak, akik valaha itt tanultak és tanítottak; a távollevők, akik ebben a percben reánk gondolnak; a „ma“ ifjúsága és tanítóserege; és legyen áldott a jövendő, mely majdan a mi munkánkat folytatja. Mindenek fölött pedig legyen áldott, akinek vérző, szentséges képe kell, hogy lelkűnknek minden rejtekét betöltse gyászával, reményeivel : a szegény, boldogtalan Magyarország. Ámen. II. Az iskola múltja. Pest sz. kir. város törvényhatósága 1870. okt. 12-én elhatározta, hogy a Józsefvárosban alreáliskolát alapít. Az új iskola még 1871-ben megnyílt mint „Pest Józsefvárosi alreáltanoda“, de már az 1874/75. iskolai év elején négyosztályossá lett és főreáliskolai rangra emelkedett. Az intézet kezdetben a József-városi Bodzafa- (ma Rock Szilárd) utcában levő Simkovits-féle bérházban, a későbbi Rákosi-ház helyén volt elhelyezve ; mint főreáliskola azonban már mai, saját épületében kezdte meg munkáját.
