VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1920
I. Ünnepi gondolatok
Ünnepi gondolatok. — 1921. május 15. J) — Ötvenegy évvel ezelőtt szerény iskola nyílt meg Pest városának egyik szerény utcájában, a Bodzafa-utcában, ennek is egy szerény bérházában. Nem igen jártak oda úrfiak, tulajdonképp nem is ilyenek számára létesült, egyszerű külvárosi polgárok gyermekeinek hasznára volt tervezve, akik a mesterségben akarták többre vinni apáiknál azzal, hogy jól megtanulnak számolni, rajzolni és megismerkednek az állat-, a növény- és ásványország ama termékeivel, amelyek az iparosokat legjobban érdeklik. Amolyan egyszerű, háromosztályos kis iskola volt, amilyeneket abban az időben alreáltanodáknak neveztek. A szerény intézet azonban csakhamar népszerűvé vált és évről- évre növekedett. Öt esztendő múlva elhagyta a bodzafa-utcai szűk bérházat és áttelepült ide, az akkori Zerge-utcába, ahol szép, kétemeletes épületet raktak számára; osztályainak száma egyre-másra négyszeresére emelkedett, növendékei fölszaporodtak, és hét éves korában fölvette a főreáliskola büszke címét, hirdetve, hogy korával céljai is emelkedtek. Azóta több, mint négy évtized röpült el és sok minden megváltozott benne és körülötte. A József-város, mely a múlt század hetvenes éveiben még jobbára német volt, magyarrá lett, a szomszédság, ahol egymást érték a kertek, lucernások, apró, földszintes házikók, deszkapalánkok, kiépült . . . Azok a komoly férfiak, akik a kis, jiáromosztályos iskolában és a zergeutcai szép új sárga házban oltogatták a tudást, az istenfélelmet, a magyarságot és illendőséget a lármás, jobbára németül beszélő külvárosi gyermekekbe, sőt utódaik közül is sokan, szétszóródtak, részben a sírban porladoznak; maguk közül az egykori virgonc gyermekek közül pedig mind többen és többen válnak dereshajű, csöndes szavú és járású férfiakká ... Az iskola is mogkopott, megöregedett. Csak eszményeit őpzte meg híven és eszményeihez való hűségével együtt ősi szegénységét. A Horánszky-utcai intézetet ma sem látogatják nagyúri csemeték, akik az előkelőség fényét hintenék reája; ma sincsenek gazdag és hatalmas pártfogói; egy-két szerény alapja van csupán, azt is szegény tanulók, szegény tanárok hordták össze J) Az intézet félszázados ünnepén mondott igazg. megnyitóból. I.
