VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1916
I. Adatok az intézet történetéhez
8 Az irodalom terén mindössze két próbálkozása ismeretes: doktori értekezése 1890-ből a Herder és a héber költészet, mely azonban nem igen ébresztett figyelmet, továbbá A direkt módszer főkérdései című rövid dolgozat, mely főreáliskolánk 1910/11. évi Értesítőjében látott napvilágot. A cikk egy tervezett nagyobb munka részének volt kivonata, de a mű megmaradt puszta tervnek és Szabó V. beérte elveinek gyakorlati megvalósításával. Híve volt a direk módszernek, azonban csupán mérsékelt alakjában ; az anyanyelvet nem volt hajlandó teljesen kiküszöbölni a német nyelv tanításából, hirdette, hogy a nyelveket a nevelőiskolákban az irodalmakért kell tanítani, és tiltakozott ellene, hogy a középiskolák németnyelvi óráit — különösen a felsőbb osztályokban — üres fecsegésekké aljasitsák. Jeles tanár volt: tökéletesen tudott németül, jól ismerte a gyermeki lelket és pompásan hozzá tudott férkőzni. A főigazgatói látogatások, melyek alkalmával tanítása eredményeit bemutatta — pedig sok ilyen látogatásban volt része — diadalai voltak pályájának. Mint pedagógus nem volt rideg és szigorú; derűt és melegséget vitt az iskolába, óráit meg-megszakította a jókedvű kacagás zaja és tanítványai gyermeki szeretettel ragaszkodtak hozzája. Az ifjúság valóban atyai barátját vesztette benne; azonban váratlan halála tanártársainak is súlyos vesztesége. Nemes és tiszta lélek volt; hű fia egyházának és vallásának, jó hazafi, önzetlen jóbarát és mindenek felett jó ember, megáldva nagy optimizmussal, a lélek kifogyhatatlan derűjével és pompás anek- dotázó tehetséggel. Mintegy hivatva volt rá, hogy eloszlasson maga körül minden kedvetlenséget és fanyarságot, békét és összhangot teremtsen a lelkekben s jótékony szelleme legyen környezetének. Pedig sokat kellett dolgoznia; ifjúságában sokat nélkülözött; később szüleit, atyjafiait állandóan segélyezte; élete vége felé gyakran kimerültnek érezte magát; mélyen aggódott egyetlen fiáért, aki az olasz, majd az orosz harctéren teljesítette hazafiai kötelességét. Bajait, aggodalmait azonban mélyen magába zárta; csupán néhány véletlenül elejtett szó világított rá lelke vonaglására; mintha félt volna, hogy bajainak közlésével terhére lesz barátainak. Február 14-én temettük el mély megilletődéssel, számos jóbarátjának kísérete mellett; ravatalánál Szerényi Géza, az intézet senior-tanára tolmácsolta mindnyájunk fájdalmát és veszteségét. Nemes emlékét híven és szeretettel fogjuk őrizni. Az elköltözöttnek óráit egyideig a tanári kar tagjai között osztottuk szét; március 16-tól kezdve Töttössy Béla főreálisk. r. tanár látja el őket, akit ezen a helyen is szívesen üdvözlünk főreáliskolánk falai között. * *) Töttössy B. a 15. h. gye. hadapród-őrmestere, 1915. május 15 -tői 1916. dec. 4-ig az orosz harctéren teljesített katonai szolgálatot 1917. márc. 15-én fölmentették s mint ilyen került az intézethez.
