VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1914
Horváth Cyrill: Három "középkori" versezet
11 Toldy Ferenc a versezetet mint középkori fordítást közölte (Magy. nemz. irod. tört. Pest, 1851. II. XLVIII—L. 1.), azonban csonkán, a 451. 1. olvasható résznek híjával, mivel nem vette észre, hogy a töredék a 438. lapon lévő' szövegnek folytatása. Szilády rámutatott a tévedésre, sőt annak a nézetének adott kifejezést, hogy a mű „későbbi korból ered“, mivel XVII. századi kéz írta be a codexbe. Volf György, úgylátszik, elfogadta Szilády véleményét, legalább a Nyelvemléktár id. kötetének XXVIII. 1 az olvasót az énekről szóló „bővebb felvilágosításiért a R. M. K. T. I. K. 380—381. lapjára utasította; de a vélemény így sem találkozott minden oldalon elismeréssel. Boros Alán hangsúlyozza, hogy a mű verselésének ügyessége és könnyedsége Szilády .mellett látszik bizonyítani; „viszont azonban helyesírása, mely egyezik a kódexével, meg ama körülmény, hogy teljesen be van ékelve a többi imádság közé, kétségessé teszik“ állítását, (ld. m. 169. 1.) Vargha Damján szintén úgy látja, hogy a fordítás orthographiája „jól illeszkedik a kódexéhez“, mi több, „zsoltárunk a breviárium esti imája gyanánt szerepel : Ad Completorium. A mindennapi használat is magyarázza, indokolja a verses formát. Könnyebb (u. i.) a szabályos szótagszámú verses szöveg elmondása a choruson, ahol fráterek, kevesebb műveltségű testvérek is imádkoznak“, (ld. m. 5. 1.) Ezek a megjegyzések azonban nem állják meg a sarat. A 90/91. zsoltár valóban a completorium zsoltára, de a Keszt- helyiC nem mondja, hogy a magyar vers a completoriumhoz tartozott Különben is semmi nyoma, hogy szerzeteseink a kóruson magyarul énekelték a zsolozsmát; ellenkezőleg, világos adatok bizonyítják, hogy a hivatalos zsolozsma nyelve a latin volt és a ránk maradt fordítások csupán magánájtatosságra készültek. Boros Alán tévedett, mikor azt állította, hogy a versezet orthographiája egyezik a codexével; a valóság az, hogy több tekintetben, például az öregbotűk használatában, lényegesen és szembeszökő módon eltérnek egymástól ; az pedig, hogy a verses mű „teljesen be van ékelve a többi imádság közé“, szöges ellenkezésben van a codex-szel. „A 437—438. lap, írja Volf György (id. h XIX. 1.), sem a megelőző utolsó előtti, sem a következő utolsó ternióba, se pedig közéjük nem fér, mivel mind a kettő teljes és pontosan összeillenek. A hova tévedt, kettészakít egy imádságot, de meg saját tartalma is befejezetlen marad Papírosa és írása világosan az utólsó levél párjává teszi, tartalma pedig az utolsó előtti helyet jelöli ki neki. E két levelet kivéve az egész codex egy kéz írása“. Más szóval : a KeszthelyiC a 450 lapon Velikei Gergely következő megjegyzésével : „Et sic est finis huius operis per me gregorium de welykee etc. In lewka 15 2.2. Inceptum fűit hoc psalterium in vigilia Jacobi Appostolj et est finitum
