VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1914

Horváth Cyrill: Három "középkori" versezet

8

Végűi érdekes véleményt vetett föl Fraknói Vilmos püspök. Szerinte az 1771-ben kinyomtatott énekből csupán az első vers-szak, a Bartalis-féle négy sor ősi örökség; a többit Faludf Ferenc költötte hozzá. („Nem kerülte el Mária Terézia figyelmét annak célszerűsége sem, hogy a szent jobb cultusát tájékoztató ismertetések, imádságok és énekek nyomtatásban való közrebocsátása által is emelje. Ez alkalommal jelent meg a szent jobbot dicsőítő huszonkét vers-szakból álló ének, melyet Faludi a XV-ik századbeli ének egyetlen fönmaradt vers-szakának fölhasználásával szerzett oly módon, hogy az elő-énekes által énekelendő minden vers-szak után a nép ajkáról a következő refrain hangozzék föl:

Kérünk áldd meg országunkat,

Királynénkat s mindnyájunkat,

Oh szent kéz légy oltalmunk

És örökös pajzsunk“. (Századok, 1901. 901—2. I.)

Végre Frick József (A középk. magyar himnuszköltészet. Kolozsvár, 1910. 110. 1.) arra való tekintettel, hogy a Szent Jobb ünnepe (translatio v. inoentio dexterae S. Stephani Reyis) már a PrayC miséskönyvének kalendáriumában, tehát a XII. sz. végén említtetik, a hymnus deák eredetijét és a Bartalis- féle négy sort éppenséggel a XIII. századba helyezi. „Az ének a XIII. században keletkezhetett; nem is enyészett volna el emléke, ha a Szent Jobb hazánkban marad; a többszázados távoliét az oka, hogy kath énekgyűjteményeinkben csak 1771 után jelenik meg“.

Azonban kételkedők is találkoztak. Kazinczy Ferenc a Hazai Tudósításokban (1807., 93—94. 1.) nyilvánosan felszólította Bartalist, hogy tegye közkinccsé fölfedezését; de Bar- talis hallgatott s ezért „némelyek által mistificatió gyanújába vétetett.“ Szombathi János, a tudós pataki tanár és könyvtáros a Hazai Tud. pataki példányába Kazinczy cikkéhez, a cantilena mellé, a következő szavakat írta : „N. B. A’ régi írásnak mesterséges, de jól el nem talált követése“ ; egy papir- szeleten pedig, melyet Kazinczy Sándor István könyvesházába ragasztott, a Bartalis-féle sorokról megjegyezte, hogy „ez az Ének nem régi, hanem tsak egy jádzi elmének mostani költeménye.“ (Magyar Könyvszemle, 1912. 316. és 320. 1.)

Legutóbb Harsányi István sorakoztatta az ének régisége ellen felhozható érveket aMagy. Könyvszemlében (1912 316—321.) megjelent értekezésében. Ez érvek a következők : 1. a forrásokban semmi nyoma, hogy 1484 ben Nürnbergben Szt. István király jobbját dicsőítő éneket nyomtattak volna ; 2. Bartalis soha senkinek sem mutatta meg a tőle említett régi nyom-