Református fögimnázium, Budapest, 1926

Kis Ödön

KIS ÖDÖN 1872—1926. 1926. augusztus 14-ikéu mérhetetlen fájdalommal és szívből jövő, igaz részvéttel vettük körül a kedves, felejthetetlen jó kollégánk koporsóját a kerepesi temetőben, ahová testét örök nyugodalomra helyeztük. Nemes lelke 1926. augusztus 12-ikén hagyta el a munkában megfáradt, gyönge testet Balaton1 ellen, ahová a fárasztó iskolai év után pihenni ment szeretett csa­ládja körébe. Még a halála előtti napon jó kedvvel hajózta végig az ö ked­ves Balatonját családja és jó barátai társaságában, s másnap reggel alig fél órai szenvedés után örökre itt hagyott mindent ezen a földön . . . Kis Ödön 1872. augusztus 21-ikén született Tatán, ahol édesatyja ak­kor református lelkész volt. Gimnáziumi tanulmányait a pápai református főiskolában végezte, ahol az érettségi vizsgálat letétele után a theológiai pá­lyára ment s megszerezte a lelkészi oklevelet is. Az 1896—98. években a budapesti Tudományegyetemen a bölcsészeti fakultáson történelmi és föld­rajzi előadásokat hallgatott s megszerezte a tanári oklevelet. 1898-ban a ber­lini Friedrich Vilmos Egyetemen is hallgatott bölcsészeti előadásokat. 1898- szeptember 1-től 1916. augusztus 31-ikéig a kunszentmiklósi református gim­názium tanára volt, s egyúttal Baksay püspök titkára is. 1916. szeptember 1-től kezdődőleg a budapesti református gimnázium tanárává választatott meg s intézetünk kebelében kerek 10 esztendeig munkálkodott hűséggel és becsülettel, egyidejűleg végezvén a püspöki titkári teendöőket először Petri, később Ravasz püspök mellett. Minden szolgálatában egész ember volt; a félmunkát nem ismerte. Be a kettős teher túlságos súllyal nehezedett vállaira. Nemcsak jó munkás, hanem szeretetreméltó ember, igazi gentleman, jó és hív barát, szerető és megértő kartárs, igazi nemes ember volt. Kedves egyénisége a lelkűnkben, s neve intézetünk történetének lapjain örökké élni fog. Legyen áldott örökké az ő emlékezete! 1"

Next

/
Oldalképek
Tartalom