Református fögimnázium, Budapest, 1921

II. Iskolánk az 1921-22. tanévben

Szatmary Ákos ÍV. Íj), Szarka Lajos ÍV. b;, Szénás István IV. a), Szent- miklóssy Imre IV. b), Szcntgyörgyi Miklós IV. a), Tóth László VII., Török Zoltán IV. a), Telekig Ferenc ÍV. bj), Vásárhelyi Antai IV b) és Veress László IV. a). Összesen: 38. III. Egészségi állapot, halálesetek. Egészségi tekintet­ben elég kedvező esztendőnk volt. Tisztiorvos^ kitiltásunk volt összesen 41. Ebből IS csak a #környezetében előfordult betegség miatt volt kitiltva!; lertözö beteg volt 23. A fertőző betegek közül vörhenyben volt 14, kanyaró­ban 3, diphteriában 2, rubeola, bárányhimlő 5. Sajnos, ebben az évben sem kiméit meg minket a gyász. 1921. szep­tember 30-án örökre elveszítettük derék, buzgó énektanárunkat, Kraus z Gusztávot, akinek meleg' kedélye, gyermeteg, .kedvesen naiv lelke, erős ideálizmusa s a dal és zene iránt való rajongó szeretete soha ei nem múló kedves emlékképen megmarad lelkűnkben mindig. Temetésén részt- vett a tanári kar és az ifjúság képviselete, s Csűrös IsLván vallástanár szívhez szóló imája után az igazgató; búcsúzott a kedves halottól a tanári kar és az ifjUság nevében. — (Tanulóink közül megbail 1921. októ­ber 22-én Fejes Pál IV. a) o. tanulónk. Az ő temetésén is képvisek- tileg vettünk részt, s tanulótársai elvitték szeretetük jeléül koszorújukat a kedves gyermek koporsójára. Legyen áldott mindkét drága halottunk emlékezete. ' i 1 , ■ , Megindult lélekkel, mélységes fájdalommal említjük föl halotlaink között a Y|ámossy Tábor nevét, aki a nyugatmagyarországi harcok­ban halt hősi halált 1921. október 6-án. Szivünkhöz nőtt, felejthetetlenül kedves tanítványunk, aki 8 éven át egyik büszkesége volt intézetünk­nek, engednie volt kénytelen rajongásig menő, igazán szent hazaszeretete sugallatának, s szülői tudta nélkül, titkon ment el oda, ahol a hazát kellett védeni. S az isteni Gondviselés úgy akarta; hogy a legnagyobb' áron nyugtatta meg örökre az ő fájó, síró lelkét: magához vette. Az orozva jött, gyilkos golyó egy szempillantás alatt megölte azt a gyönyörű, remekbe teremtett ifjút minden szépségével, jóságával, lelkének nagyságával együtt. Oh, ha sok ilyen acéljellemü fia lenne Magyarországnak!... Százszor megsirattuk, nevét imánkba foglaltuk, s drága emléke örökkön-örökké élni log ami lelkűnkben! Emlékét tanulótársai, a M a j t h é n y i-fiuk egy 10.000 K-ás alapítvánnyal, is megörökítették, a melynek kamataiból min­den év október 6-án a leghazafiasabb tanulónkat jutalmazzuk. Áldott az ő emlékezete! IV. Ünnepélyek. Iskolai ünnepélyeink a következők voltak: 1 Evmegnyilo ünnepély; 2. Október 6-iki hazafias emlékünnep; 3. Októr bér 31-iki «reformációi emlékünnep; 4. Egy ifj. segély egyesületi mű­vészi matiné a szegény tanulók felsegélyezésére a tél folyamán; 5. Egy ifjúsági háziestély; 6. Március 15-iki hazaías emlékünnepély és végül 7. Évzáró ünnepéi) junius 17-én a Kál;vin-téri templomban, a melynek sor­rendje a következő volt: 1. Ének (Jövej Szentlélek, Perelj Uram perlőim­mel). 2. Keresztesi Samu lelkész beszéde a fenntartó testület nevében. 3. Ravasz Árpád igazgató kiosztotta az ösztöndijakat és jutalmakat s fel­olvasta a kiváló tanulók névsorát. 4. Szabói László VII. o. tanuló köl­teményt szavalt Pál Zoltán VIII. o. tanulótól. 5. Dávid Károly VTIl. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom