Református fögimnázium, Budapest, 1921

A kálvinista iskola

4

van és nem, mondjuk, az üllői-uti állami gimnáziumban? Mit jelent ugyanez a diákra nézve? Meglátszik-e a Vili., osztály végén, hogy az egyik itt tanult, a másik amott? (Közbeszólások: Igen!) Örvendetes, hogy meglátszik, de nem zárja ki, hogy még jobban meg ne Iátszódjék és a másik az, hogy olyan dolgokban Iátszódjék meg, amelyek a lényeges dolgok. Mert ha nem a lényegesben látszik: nem sokat értünk el vele, és ha a lényegesben kevéssé látszik meg: ismét keveset.

Iiogv képzelek én egy kálvinista iskolát? Külsőleg puritánnak, egyszerűnek, ahol a diákok ruhában, öltözetben. modorban határozott, komoly egyszerűséget mutatnak. Piper kő őségét, kifodoritott hajuakat, ilyen-olyan módon öl- tözködetteket egy iIvein iskola nem tűr meg. Modorban valami nyíltság, egyenesség, őszinteség, valamivel keményebb levegő, mint más iskolában. A keménység a szeretetnek nem kirekesztője, hanem sokszor az igazi formája. A nagy szeretetek szoktak nagy keménységekbe öltözködni, hogy érvényesíthessek erejüket. Ezek talán külsőségek, de azért fontosak. Például ebben az egész iskolában kevés helyen láttam a Kálvin János képét. Annyi klasszikus kép van és annyi görög isten, annyi német és külföldi iró, de épen reformátor alig.

Azután egy kálvinista iskolát úgy képzelek el, hogy ott még a kövek is a zsoltároknak és a bibliának a szellemét lehellik. Nagyon jól tudom, ezekre hamar rá lehet mondani: hogy kőkorszakbeli, vagy pedig legalább is ósdi felfogás. (Nem!)), de én a bibliát és zsoltárt épen az örök modernségé, az örök újsága, az örök forradalmisága és az örök reformersége miatt szeretem. Nem azért, mert megköt egy korhoz, hanem azért, mert korok és világok fölé emel: nem azért, mert statika, hanem mert mindének fölött való dinamika. Én úgy képzelem, hogy a kálvinista iskola állandóan zsong és bong, a zsoltárok bugyognak ki a falakból és az emberek leikéből. A tanitás azzal kezdődik és végződik, az összejöveteleikben mindegyikben fcl- zendülnek az énekek. És a biblia. Csak egészen jelentéktelen dolgokra utalok rá. Nem tudom, hány gyereknek van a Lómay-utcai gimnáziumban bibliája? Tudom, nagyon soknak van. Nehogy azt gondolja az „én kedves barátom Csűrös István, aki igen kedves, kitűnő vallástanár (Éljen!) — a legjobb vallástanár, akit én eddigi pályafutásom alatt ismertem, — hogy számon akarom kérni; de valahogyan úgy képzelem el. hogy anélkül a biblia nélkül a gyerek meg sem lehet, épen úgy nem képzelhető el a cserkész notesz nélkül, mint a kálvinista diák biblia nélkül. Mint a hogy a magyar huszár a kardjával és lovával egygvé vált élet s hárman együtt teszik ki a huszárt, a kálvinista diá>