Református fögimnázium, Budapest, 1913

I. Adatok az 1913-1914-ik iskolai év történetéhez

4

Fr. Kiss Károly 1854. május 13-ikán született Kecskeméten. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte a református főgimnáziumban. 1875. julius 20-ikán tett érettségi vizsgálatot. Az 1875/76-ik évben a budapesti Tudomány Egyetem hallgatói sorába iratkozott be s itt mathematikai és fizikai tanulmányokat folytatott. A középiskolai tanári vizsgálatot 1882. április 29-ikén tette le s a következő évben a Röser-féle polgári és kereskedelmi iskola szolgálatába lépett, ahol nehány évig működött; majd a fővárosi polgári és kereskedelmi iskolánál alkalmaztatott mint óraadó, 1883—84-ben pedig helyettes-tanárként működött a Vili. kér. fővárosi főreáliskolánál. 1886. szeptemberétől kezdődőleg főgimnáziumunk szolgálatában állott egészen haláláig.

A budapesti református egyház tanácsa 1887. junius 14-ikén rendes tanárrá választotta s az 1888. évi egyházkerületi közgyűlés ebben az állásában megerősítette. Szolgálata első éveiben mértanirajzot és mennyiségtant tanított; később teljesen csak a mennyiségtannal foglalkozott egész tanári működése alatt. Szaktárgyaiban nemcsak a kathedrán munkálkodott, hanem a tankönyvirodalom terén is igen jelentős munkásságot fejtett ki. Három iskolai tankönyvet írt, nevezetesen a „Számtanit a középiskolák alsó osztályai számára, az „Algebrá“-t Középiskolák számára és a „Mértan“-t a középiskolák felső osztályai számára. Tankönyveit ma már a paedagogiai szempontokból világosabban, egyszerűbben s a tanulók értelméhez könnyebben férkőző módon megírt tankönyvek túlszárnyalták ugyan, de azért Fr. Kiss Károly szak- irodalmi munkássága elismerésre és figyelemreméltó’ s tankönyveit nemcsak középiskolákban, hanem a katonai iskolákban is használták.

Fiatal korában résztvett a boszniai háborúban ; a katonaságból főhadnagyi ranggal lépett ki. Katonás, férfias fellépését tanárkorában is végig megtartotta. Az Alföldön bontakozó magyar természete végig magyar maradt a fővárosban is. Tanítványai alkalom adtán szigorú, fegyelmező kezét is érezték, ha szükség volt rá, de igazságosságra való törekvéséről és atyai jóindulatáról mindig meg voltak győződve s nemcsak becsülni, hanem szeretni is tudták. A szegény tanulóknak mindig pártfogója volt s az ifjúsági segélyegylet utján, melynek hosszú időn át vezető tanára volt, sok jót tett a tanulókkal. Legyen csendes a nyugodalma!

Ebben az iskolai évben veszítettük el igazgatótanácsunk egyik régi, érdemes tagját, Ádám András nyug. kúriai tanácselnököt, aki nagy magyar fajszeretetével, erős egyéniségével, buzgó köteles-