Református fögimnázium, Budapest, 1912
I. Tanulmányok
6 Az nem szorul bizonyítgatásra, hogy a munkatársaknak — bármiféle munkakörben dolgozzanak is — ismerniök kell egymást, sőt érteniök kell egymást, s legalább is a végzendő munka közös, nagy alapelveit illetőleg egyet kell érteniük. Hogy a kínálkozó példák közül csak egyet említsek, mi lenne a család betegeivel, ha a kezelő orvosok figyelmen kívül hagyva egymás észleleteit és rendelkezéseit, mindenik teljesen elszigetelten, önállóan járna el s azután a család ismét egészen a maga véleménye és belátása szerint kezelné a beteget s csak félig-meddig, vagy más-más szempontok szerint hajtaná végre az utasításokat ? A gyermeki lélek és értelem nevelésének munkája nagyon komoly munka, amely tiszta lelket, világos értelmet és gondos kezeket igényel. — Hol lehetne hát nélkülözhetetlenebb és kívánatosabb a harmonikus együttműködés, mint épen ennél a munkánál ?! Minden iskolai nevelő és oktató munka sikerének nélkülözhetetlen feltétele: a kölcsönös bizalom az iskola és a család között. — Elég baj, hogy erről egyáltalán még csak beszélni is kell. A szülők részéről mennyi szomorúság, fájdalom, — a tanárok részéről mennyi hiábavaló, lélekölő tépelődés, — s mindkét részről mennyi sikertelenség volna elkerülhető, ha ez a kölcsönös bizalom igazán otthonos, erős és állandó volna minden iskolában s minden családban. Akkor nem történhetnék meg, hogy sokszor egészen intelligens szülők is — akarva, nem akarva — épen az iskola szándékai ellen dolgozzanak, legfőképen azért, mert elmulasztják igazán megismerni az iskolának — tehát nevelő munkatársuknak — szellemét, irányát, igazi hivatását s nevelői gondolkozását. Legyünk tisztában azzal, hogy a szülők csak úgy várhatják az iskolától gyermekeik igazi értékes oktatását és nevelését, ha teljes bizalommal közelednek az iskolához s leplezetlen őszinteséggel feltárják lelkűket gyermekeik oktatói, nevelői, vezetői előtt. Tehát nemcsak azt várhatja el az iskola a szülőktől, hogy gyermekeik hibáit, esetleges erkölcsi kihágásait, vagy tanulásbeli hanyagságait, mulasztásait soha semmi körülmények között el ne palástolják a tanároktól, akiknek ezeket tudniok kellene, hogy segíthessenek a dolgon, hanem épen azt is, hogy a gyermekek különleges szokásaikra, esetleges rossz tulajdonságaikra, hibáikra nyomatékosan hívják föl a nevelők és oktatók figyelmét, így az iskolát is hívják komoly segítőtársul gyermekeik egészséges irányú nevelésében.
