Református fögimnázium, Budapest, 1912
I. Tanulmányok
30 konyhasó sincsen, ám mind ennek a sok civilizációs istenáldásnak szemernyi hiányát sem érzik! S amint eltűntek szemem elől, úgy tetszett nekem, mintha valami piros, északi fény vonna koszorút Enutseak Eszter, eszkimóanya feje fölé, a ki fölfedező útján Peary tolmácsa volt, s aki nélkül az északi pólusra talán soha reá nem tapos emberi láb! S aztán az ő zagyva örömzajukból fülembe csengett még utólag valami: Madách és Zaratusztra próféciája: hogy az utolsó ember a földön: az eszkimó leszen! Mi már rég megfagytunk, mikor az utolsó eszkimó még fönt didereg, de él és szembenéz az éggel s a sarkcsillag mécsese mellett imádságot mond a világ ravatalánál! Igen, az ember ott Hagenbeck ketrecén belül is — ember, akinek a föld minden zugában — rendeltetése van! . . . IX. Az Unter den Linden gyalogjáróján sétálgatok, végigjártatva szemem a világhíres ut egyenes, széles vonalán, melyet most zöldre satíroz négy, meglehetősen fiatal hársfasor. A kép nem ismeretlen. Az Andrássy-ut szakasztott mása ennek; sőt a mi utunk talán szebb egy árnyalattal, mert választékosabb, előkelőbb, az üzleti élet zajától mentesebb. Lehet, hogy az utcák világkiállításán díjat nyernénk vele az Unter den Linden ellenében. (Kivált ha az Andrássy-utat a Duna panorámájáig kivezethetnénk.) De most szokatlan tülkölés szava harsan fel mögöttem. A korzózó tömeg riadt érdeklődéssel üti föl fejét. Mi ez ? Tűz ? . . . Nem. Egy princ jöttét jelenti a gépkocsi-kormányos szirénája. S míg elhalad, ezer meg ezer szem szórja tetszelgő, büszke sugarát a fiatal porosz királyi herceg csinos alakja felé. A Hotel Adlon előtt tömeg ólálkodik. A császárkultusz birodalmában talán ez is valami hercegre vár, hogy lássa és megéljenezze? Nem. [A hotelben most Edison lakik. Ide — keletre jött a nagy amerikai, hogy lásson, szerződéseket kössön s élvezze a világhír földi menyországát. Meg is jelenik csakhamar piros, mosolygós arccal, talpig feketében s Bergmannak, az Edison-gyárak igazgatójának kíséretében friss léptekkel halad az út másik oldalára, a Jockey-klub palotájába. A tömeg levett kalappal áll neki sorfalat, mit hálás bólogatásokkal köszön meg a modern technikai vívmányok korának, a villanykulturának hatalmas mozdonyvezetője. Egy
