Református fögimnázium, Budapest, 1912
I. Tanulmányok
20 Az osztrák, cseh és szász fővárosokon így mintegy átrobogva, mohó várakozással léptem át az Anhalter Banhof küszöbét. Berlinben vagyok, a birodalom büszkeségében. Előttem egy tömegben 3.000,000 német s vele a germán kultúra hatalmas ciszternái, mikből nem egy, de száz csatorna ágazik arra keletre, az én hazám felé. És nekem itt helyben, a kútfőből kell törékeny, kis korsómat megmerítenem . . . ! III. A bécsi tapasztalat s egy-két napi forgolódás után tisztán állott előttem minden tanulmányozásom alfája: német nyelvtudásom gyakorlatiasabbá tételének feladata. Érdemesnek tartom, hogy erről s általában a modern nyelvtanulás kérdéséről dacos verejtékezésem s eszmélkedéseim eredménye gyanánt kissé részletesebb képet rajzoljak érdeklődő, magyar véreim számára. Fejtegetésemet egy nagy törvény fundamentumára kell építenem, hogy t. i. a nyelvtanulás mindenek fölött praktikum. Régi panasz, kogy középiskoláink a modern nyelveket nem gyakorlatiasan, hanem holt nyelvek módjára, theoretikusan oktatják. A direkt módszer nehány fővárosi s jobb vidéki intézetben tisztán a legfrissebb tanárnemzedék személyes ügybuzgóságának gyümölcse. Pedig az írott, idegen szó, ha csupán olvasás, vagyis tisztán a látószervek segítségével jut az agyközpontba, ott ép olyan abstract képzetsorozattá válik, akár a történelmi, földrajzi vagy bibliai nevek adathalmaza. Aki tehát könyvből tanul nyelvet, az mindenképen a könyvhöz, a könyvnyelvhez láncolta magát, aminek rendkívüli hátrányai vannak. Először is sokkalta erősebb elmemunkát feltételez, hiszen az így szerzett szókincs merő abstrakció, a mit tárgyi benyomások nem támogatnak, miért is tisztán az anyanyelvvel kapcsolatos képzetállományhoz kell az idegen szavak friss képzeteit hozzáragasztanom, hozzáidegzenem. Olvasom pl. ezt a szót: Horn, utánanézek a szótár lapjain s látom, hogy Horn jelentése : szarv, tülök. Mit tettem, mikor ezt a szót tudomásul vettem (percipiáltam, tudatomba juttattam)? Szót szóhoz függesztettem, mert nyilvánvaló, hogy az új szójövevénynek a tülökről alkotott, tárgyi képzetemmel semmi szerves kapcsolata nincs; az anyanyelvi szóképzet ablaküvegén keresztül derül csak rá a perceptio világossága.
