Református fögimnázium, Budapest, 1912
I. Tanulmányok
14 tában, bőségében és szükségében egyaránt! Nem szentimentális, különcködő s akaratnélküli embert akar nevelni a lelkiismeretes család a maga gyermekéből, hanem olyat, aki az ő akaratát Isten akaratának alá tudja vetni, tiszta lelkű, tiszta életű, embertársait szerető, türelmes, szerény, megbízható, munkás embert. Sok szülő megbánta már s nem egy megsiratta a gyermeke nevelésében e téren elkövetett mulasztásait, de nem hiszem, hogy volna egy is, aki a hitre való nevelésben kifejtett munkásságáért bánkódott volna. A hitre való nevelés nagy mértékben segít a boldog élet másik nagy tényezőjének, B) a felelősségérzetre való nevelésnek munkájában. Ha az apa és anya kellő mértékben érzi minden dolgában a súlyos felelősséget, amely Isten előtt, az emberek előtt s gyermekei előtt elsősorban reá hárul a nevelésben, akkor ez a felelősségérzet mintegy átsugárzik a család többi tagjaira is, a gyermekre is s megszokás útján az ifjúnak is, férfinak is sajátja lesz. Lassanként következetesen rá kell vezetnünk gyermekeinket arra, hogy minden cselekedeteikért felelősek tudjanak és akarjanak lenni. Itt igen szép szerepe van a család mellett az iskolának is úgy az egyes tárgyakban való oktatással, számonkérésekkel, mint általában az iskolai neveléssel. Mi igazi embereket, gerinces embereket és tiszta egyéniségeket akarunk nevelni, akik mindenütt helyt tudnak állani s akik szert tesznek annyi bölcsességre, hogy belássák, milyen áldás az, ha minden dolgunkban érezzük a nagy felelősséget és jól tudják azt is, hogy kis dolgoknak sokszor rendkívül nagy következményei vannak. Ez pedig nagy dolog. C) Az igénytelenségre való nevelés is nagyon fontos; egészen életbevágónak mondható. Igénytelenség alatt nem a tiszta, nemes ambíció hiányát értjük, hanem a felelősségérzete tudatában levő, komoly, puritán lélek hatalmát, amely bölcs életre tesz képessé s nem alacsonyítja le az embert tisztán az üres külsőségek, az élet pillanatnyi múló örömei rabjává, hanem amelynek birtokában bátran küzdhetünk nemes céljaink megvalósítására. Sem a földhöz ragadt pénzvágy, sem a fukarság nem igénytelenség, — hanem épen ellenkező valami. Talán nem kell itt azt fejtegetnem, mekkora ereje van az életben az igénytelen, okosan és szerényen élő, takarékos embernek. Talán nem szükséges' rámutatnom azokra a majdnem gombamódra mutatkozó szerencsétlen emberekre, akik a nagyravágyás, elégedetlenség és luxusimádás áldozatai lettek, — a letört exisztenciákra. Hiszen ez a jelenség egyenesen nemzeti
