Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1916

Adatok az intézet 1916-1917. évi történetéhez

73

izr. hitoktató úr helyett az idén Beschofski Artur rabbijelölt úr tanította az L, III., V., VII. osztályban az izr. hittant a Pesti Izr. Hitközség 1916 okt. 11-én kelt intézkedése folytán.

Igaz örömünkre szolgál, hogy dr. Lobmayer Géza. iskolaorvosunk és egészségtan-tanárunk, aki a háború kezdete óta teljesített nagyon buzgó és fáradhatatlan orvosi működéséért több ízben jelentékeny katonai kitüntetésekben részesült és aki a múlt nyáron mint a magyar vöröskeresztes misszió tagja Konstantinápolyba jutván, ott súlyos tífuszt állott ki s emiatt itteni állásáról akkor le is mondott, — újra itt van körünkben és újra folytathatja az iskola szempontjából oly rendkívül fontos itteni hivatását. Nagy köszönettel emlékezünk meg helyettesítőjének dr. Pékár Mihály orvosegyetemi magántanár úrnak működéséről, aki az év első felében a már múlt évben tapasztalt sikerrel tanította az egészségtanra VIII. osztályos növendékeinket.

Az iskolai év folyamán őszinte fájdalmunkra meghalt váratlanul dr. Szabó Viktor székesfővárosi községi (Horánszky-utcai) főreáliskolai rendes tanár, aki intézetünkben az 1910—11. tanév II. felétől az 1918. év végéig szépírást tanított s akit nálunk mindenki tisztelt és szeretett.

Lehetetlen itt meg nem emlékeznem az intézet egy hűséges szolgájának haláláról. Az országban jelenleg működő tanárok jórésze emlékezhetik intézetünk pontos és lelkiismeretes kapusára, Bauer G^yulára, akit évekig tartó, gyógyíthatatlan betegsége sok szenvedés után most a tanév őszi időszakában a sírba vitt. Megbízható és mindenre kiterjedő gondosságával maradandó emléket állított magának intézetünkben. Ötvennégy éves korában, 1916 nov. 29-én d. u. % 3 órakor szenvedett ki br. Korányi Sándor egyetemi tanár úr klinikáján. Fogadja a nagyhírű, nemeslelkű professzor iű' e helyt is intézetünk hálás köszönetét azért a kegyes engedelemért, hogy jó öreg szolgánk fájdalmas szenvedéseire némi enyhületet nyerhetett a kiváló kórházban.

4. A tanárjelöltek gyakorlati képzése. A három év óta tartó háborít évről-évre nyomasztóbb hatását abban is érezteti, hogy ösztöndíjas rendes tanárjelöltjeink száma megfogyott. Az idén az év végén már csak négy hely volt betöltve az intézetünk részére rendszeresített 15 ösztöndíjas hely közül. Ami a folyó tanévi jelöltek gyakorlati képzését illeti, kötelesek voltak úgy a rendes ösztöndíjas tagok, mint a rendkívüliek is, az igazgató ellenőrzése mellett naponkint 2—3 órát hospitálni, eleinte minden osztályban és minden tárgyban, később főkép szaktárgyuk óráin, végül egy-egy szaktanárhoz beosztva rövidebb-hosszabb időn át önállóan is tanítottak. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium fentebb említett 77,629-1916. sz. rendelete folytán abban a szerencsés helyzetben volt az intézet, hogy a régebbi években -itt iskolánk keretén belül folyt ú. n. theoreticumokat most kész örömest át-