Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1915
Az 1915-1916. iskolai évben feldolgozott tananyag
83 D) Kirándulások. Miniszteri rendelet régen nem szerzett akkora örömet tanulóknak és tanároknak egyaránt, mint a kirándulásokat szervező leirat. A nagy világháború okozta szorongó érzésnek, itt-ott fájdalomnak és bánatnak ellensúlyozására nem képzelhető hathatósabb eszköz és ellenszer, mint a végtelen nagy szabad természetnek fölkeresése, megfigyelése és tanulmányozása. Igaz örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy a tanára testület nyolc tanárának készséges ügyszeretetéért és ügybuzgói ságáért a nagyszámú szülők nevében e helyen is köszöneté, mondjunk. Elsősorban a természetrajz és földrajz tanárainak, kik közül Pályi Sándor hat ízben, Geduly Olivér 18 ízben vezetett kirándulást, mindig összekötve az édeset a hasznossal. A növendékek közül némelyek bejárták a Naphegy, Gellérthegy - Jánoshegy, Zúgliget, Disznófő, Svábhegy, Istenhegy, Farkasvölgy, Guggerhegy, Pálvölgy, Rózsadomb, a Népliget tájékait, ahol megfigyelhették a korán fakadó fák rügyezését és barkás virágzatokat, továbbá áttekintést nyerhettek a Budai hegységről, megszemlélték a Kis Gellérthegy bányáiban a dolomitmészkő elmállásával képződő kőport. Megfordultak a tudomány- egyetem füvészkertjében és áttekintést nyertek annak rendszertani része fölött; tanulmányozták az üvegházak növényvilágát. Egyszer elmentek a Római fürdőkhöz, ahol az Aquincummenti édes vizek vízinövényeit figyelték meg és gyűjtötték. Pestszent- lőrinczen megtekintették a kavicsbányákat a fizikai földrajzi tanulmány kapcsán, Budafokon a Duna mentén és Kistétény- ben a fensíkon a tavaszi flórát tanulmányozták. Nagy érdeklődéssel nézték a Duna soroksári ágát, az erzsébetfalvai zsilipet és a csepelszigeti homokbuckákat és futóhomokot. A Lágymányos többszörös fölkeresése alkalmat szolgáltatott az édesvízi fauna (halak, gőték, békák, vízi csigák, rovarok, piócák stb.) gyűjtésére. Az I. és II. osztály kis növendékei az igazgató és Geduly tanár vezetése mellett megtekintették a Mezőgazda- sági Múzeum erdészeti, vadászati és halászati tárait. Ugyancsak ők többször fölkeresték a Népligeten túl fekvő Epreserdőt, ahol egy mocsár állatvilágának tanulmányozására kínálkozott alkalom. A tavaszi flóra tanulmányozására Budafok és Kistétény is nyújtott alkalmat. A nagyobb növendékek többször egésznapi kirándulásokat is rendeztek Budaörsre (Törökugrás, Csiki- hegyek), ahol tavasszal virító növényeket (ibolya, kankalin, hérics, fürtösgyöngyike, kökörcsin stb.) gyűjtöttek, továbbá Szentendrére (Csikóvár, Bucsinapatak, Dömörkapu). Nagyobb kirándulások végső állomása volt még Pomáz—Csobánka— Kiskevély—Nagykevély—Békásmegyer, máskor Zebegény, Garam6*