Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1915

Czebe Gyula: Adalékok Paraspondylos Zotikos életviszonyaihoz s a várnai csatáról szóló költeményéhez

39

Én ugyan csupán azt kívántam bizonyítani, hogy a mai alakjában minden szóért kifogásolható datum egy eredetileg helyesnek az elrontása, mégis szükséges, hogy befejezésül kiterjeszkedjem más lehetőségek megbeszélésére is. Az, azt hiszem, szóba is alig jöhet, hogy későbbi koholmány. Ily címek megfelelnek a vulgaris görög irodalom igényeinek és követelményeinek, tehát semmi okunk kétségbevonni, hogy a szerzőtől ered. Valószínűbbnek látszanék azon föltevés, hogy az egész, még pedig előttünk levő formájában, tehát a hibás datummal, Paraspondylostól származik; ennek az elfogadása azonban szerintem szintén legyőzhetetlen nehézségekbe ütközik. A hibát t. i. csak két lehetőséggel lehetne megmagyarázni: vagy azzal, hogy a költemény jóval az esemény után készült, vagy pedig, hogy csupán a nagyobb szavahihetőség igazolására ügyetlenül és tudatlanul koholt datum, — ez pedig mindegyik tarthatatlan. Az első mellett még szólhatna azon emberileg érthető tény, hogy idővel csak megközelítőleg emlékezik az ember adatokra, de viszont ellene szól a tévedés oly teljes mértéke, amilyet itt látunk s főleg az évszám hiánya : ez utóbbi körülmény t. i. teljesen érthetetlen volna az 1444-en jóval túli szerkesztés esetén, az előbbi pedig nagyon feltűnő egy egyébként nem minden értelem híján levő embernél; alig hinném, hogy ennyire nem talált emlékezetében sem a napnak

Néhány példa meggyőzhet bárkit is állításomról. A 31. 1. áthozott j. úgy áll a Georgillas-léle Belisar-költemény címe, ahogy Wagner kiadta, holott világos, hogy csakis azon alakjában helyes, ahogy a 32. 1. 1. j. tartalmazza : az egész egy hozamban olvasandó, a sorok nem szakíthatok széjjel. Az ugyancsak a 31. 1. id. j. a Διήγησις τοΰ Άχιλλεως-ből közölt, a 19. és 20. sorok közötti rész sem próza, mint Wagner irta, hanem vers : Άρχη και πρώτη διδαχή μεγάλου τοΰ έρωτος | τοΰ παναρίστου κα'ι ισχυροΰ μεγάλου τοΰ Άχιλλέως, | τοΰ δυνατοΰ κα'ι δράκοντος και ■ϊαυμασιωτάτου, | —ανδρειωμένος, φρόνιμος, ευγενικός παντοίως, | ό Μυομιδόνων βασιλεύς κα'ι της Έφθίας δεσπότης, — | μεγοίλου ’Αχίλλειος. (Hogy e fél SOr nem tolda- lék-e, nyílt kérdés maradhat ; az átalakításnak egyáltalán semmi akadálya egy sorban se, legföljebb az első sor accentus-hibája tűnhet föl.) Ily természetű hiba Wagner azon másik eljárása is, hogy a Βίος Αλεξάνδρου első négy sorát (1. fönt 32. 1. 1. j.) a szövegbe tette, pedig az a versbe foglalt cím.