Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1915
Czebe Gyula: Adalékok Paraspondylos Zotikos életviszonyaihoz s a várnai csatáról szóló költeményéhez
33 irodalom technikájából nyert ezen kettős okból lehetetlen a cím δ γέγονε . . . stb. részletét a szerzőre vonatkoztatni: egyrészt az író nem beszélhet magáról a címnek mondható tájékoztatóban oly részletesen, legföljebb a nevét közölheti, másrészt azonban tárgyát meg kell jelölnie. A régi felfogás e kettős követelménynek egyenesen ellenmond, míg az általam adott magyarázat teljesen eleget tesz neki. Végül nem kevésbbé fontos az, hogy a Ταδτα γάρ γέγοναν έν τόπφ Βάρνας mondat a vulgaris költemények technikájában szintén jól ismert formula utánzása: ilyesféle szerkezetű rövi- debb-hosszabb, olykor versben, gyakran, mint itt, prózában írott sorok szoktak átvezetni elbeszélő költeményekben egyszer a címről, másszor a prológusról az elbeszélésre, sőt állanak benn a költemény folyamán is minden jelentékenyebb részlet előtt előkészítésül. Maga a Paraspondylos-féle költemény tele van ilyen figyelemkeltő sorokkal s közülök épen ez a legelső, prózában ez is, mint a többi. Gyakori eset, hogy az ilyen sor a címben vagy prológusban már előfordult kifejezéseket ismétli, olykor szóról-szóra, másszor csekély változtatással. Ez történt itt is, t. i. a címbeli δ γέγονε έν τόπφ Βάρνας ismétlődik az átmeneti sor ταδτα γάρ γέγοναν έν τόπφ Βάρνας-ában.1 1 A leggyakoribb formula άρχή, άρχω, αρχίζω s hasonló szavakkal kezdődik s a legkülönbözőbb fogalmazásban és terjedelemben s, mint említettem, a legkülönbözőbb elhelyezésben található. Csak például, korántsem teljes összeállításul, szolgáljanak ezen utalások : Imberios és Margarona rímtelen változala 15. s., Lambros, Collection 240. 1. ; Lybistros és Rhodamne 25. s., Wagner, Trois poémes 242. 1.; a Moreai krónika második nagy részletének prológusa 1356. s., ed..!. Schmitt 92. 1.; Λόγος... περ'ι δυστυχίας 22. s., Lambros, Collection 290. 1.; a többször id. Belisar-költemény 46—48. sk., Wagner, Carmina 322. 1. ; Βίος. . . γέοοντος 29. 30. sk., u. ο. 278. 1. ; Θρήνος της Κ/πόλεως 44—45. sk., Ell issen, Analekten III.' 112. 1.; öntudatosan a Petritzes-féle Digenes- fogalmazványban, Lambros, Collection passim : az énekek υπό3εσις-β után ’Αρχή τοΰ (τάδε χα'ι τάδε) λόγου. Ebből a csoportból a mi esetünkhöz a legtöbb hasonlatosságot a már id. Διήγησις τοΰ Άχιλλε'ως költ. (Wagner, Trois poémes i. li.) e sora mutatja : Άοχή τοΰ παν^αυρασιω- τάτου κα\ ρεγάλου Άχιλλέως, amennyiben a cím és prologus között áll; hasonlóan a megbeszélt 19. és 20. sk. közötti részlet. Ilynemű átmeneti sorok zárják a Theodoros Prodromos-féle költemények pro- A m. kir. t. int. értesítője. 3
