Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1915
Geréb József: Kármán Mór emlékezete
19 Nekem a tudomány a tudatos, az eszméletes munkásságnak az eszköze. Olyasmi, hogy : a tudományt a tudományért magáért kellene becsülni, előttem még gyermekkoromban sem volt értelmes beszéd.»* E szavak is jelzik, bogy Kármán elsősorban a szó legmélyebb és legszebb értelmében reformer-leiek volt, s mint pedagógusnak nem volt kisebb vágya, mint az egész közoktatást modern és egységes alapon újra szervezni. Kedvezőbb viszonyok között nagy reformok keresztülvitelére vállalkozó miniszter olyan különleges állást adhatott volna neki, amilyent pl. Poroszországban Althoff Frigyes kapott, ki a minisztériumban majdnem az összes iskolafajok igazgatását tartotta kezében. Kármán jól tudta, hogy ez mai viszonyaink között lehetetlenség. De legalább megtett annyit, hogy reformeszméit egy 120 lapos könyvben lenyomatta**; talán magvető szerepe lesz s gondolta : valeat, quantum valere potest. Erős a hitem, hogy e könyv eszméi, ha talán sok idő múlva is, de életre fognak kelni. Már az a körülmény, hogy a jelenleg folyó középiskolai reform- tanácskozások nemcsak a gimnáziumra és a reáliskolára, hanem más középfokú iskolákra is kiterjednek, mutatja az egységes szervezetre való törekvés életrevalóságát és szükségét. Ez iskolai kérdésekkel kapcsolatban jelezhetem talán legalkalmasabban e helyen álláspontját a mi iskolánknak nyolc osztályú teljes gimnáziummá való kiegészítésére vouatkozólag is. Oly kíméletlen akaraterő, az iskola céljának oly félreértése támadta meg kultúrintézményeink ez eredeti fiatal hajtását, mikor a kiegészítést 1907-ben elrendelték, hogy mesterünk nem tehetett ellene semmit. Pedig a gyakorló-főgimnáziumot nem azért szervezte, hogy az országos tantervet és utasításokat valósítsák meg itt a legjobban ; ennek az iskolának az a hivatása is megvan, hogy jövendőbeli tantervnek és utasításoknak * Bartal Antal emlékezete. (A Gyakorló-főgimnázium Értesítője. 1910. ** A közoktatás egysége és a tanulmányok szervezete. Alkalmi fejtegetések. (Budapest, 1911. Eggenberger.) 2*
