Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1915
Geréb József: Kármán Mór emlékezete
9 Humorral hasonlította össze magát a nagy német filozófus professzorral, Lotze Hermannal, ki meglepődve látta összezsugorodni tanítványainak számát, midőn tanárvizsgálóbizottsági tagságáról lemondott. Kármán ifjabb éveiben sem szerette a cenzúra tisztét, utóbb meg nem is volt tagja a tanárvizsgáló bizottságnak és örömmel láthatta, hogy pedagógiai, de főleg ethikai előadásain ismét nagy hallgatóság előtt fejtegetheti gondolatait.* Mindig szorgalmasan készült előadásaira; hatalmas könyvtárában folyton újabb polcokra volt szükség, amint feje is mindegyre nagyobbodó és rendezett könyvtár értékével bírt. Ritka ember érezte úgy az egyes természeti és történeti jelenségek kapcsolatát az egységesen kisugárzó világ- egyetemmel, mint ő ; nagy esze felismerte minden résznek viszonyát az egészhez és az egészét az egyes részekhez. Ezért érezte oly jól magát a kathedrán s ezért ragaszkodott hozzá mindvégig. Ha olykor gyengélkedett, emlegette, hogy 70 éves korában megválik az egyetemtől, de oly becsesnek tartotta a kathedrából kiáramló impulzust, hogy mindvégig hű maradt hozzá. Filozófiai elmélkedéseinek és kiváló történelmi tudásának két érdekes termékéről is érdemes megemlékeznem. Az 1905. évben jelent meg Madách «Ember Tragédiájá»- ról szóló tanulmánya. Vele indult meg egyesületünk kis folyóiratának első száma, s benne nagy költőnk fenséges alkotásának az eddigiektől elütő magyarázatát adta. Szerinte a dráma az isteni gondviselésnek igazolása ama vádakkal szemben, melyekkel az emberi történet tapasztalatai alapján illetni szokták. Kármán fennkölt történeti felfogását látjuk kisugározni magyarázataiból, midőn az egyes történeti képekben az emberiség erkölcsi valójának megnyilatkozását veszi észre. Ez az erkölcsiség minden egyes korszakban csak fogyatékosán bontakoz* Már 1905 nyarán 206 hallgató iratkozott az ethikai, és 92 hallgató a pedagógiai kollégiumra; 1906-ban 525, 1908-ban 850, 1909-ben 708, 1913-ban 857, utoljára 1915-ben, a háborús esztendőben, 270 hallgatója volt az ethikai előadásoknak. Pedagógiai kollégiumának legnagyobb hallgatósága 1913-ban volt: 112. (A számok mindig csak egy szemeszter hallgatóságát jelzik.)
