Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914

Császár Elemér: Badics Ferenc

BADICS FERENC

A GYAKORLÓ-FŐGIMNÁZIUM IGAZGATÓJA 1898—1914.

Azt tartja a közhit, hogy az ember csak akkor becsüli meg a szerencséjét, amikor már elvesztette. Amíg mosolyog feléje, addig természetesnek találja a kedvező helyzetet s épen azért nem sokba veszi; csak aztán sírja vissza a múltat, amikor már késő. Reánk, a gyakorló iskola tanáraira, nem illik ez a vád. Mindannyian tudtuk, mit jelent nekünk Badics Ferenc igazgatósága; hálát adtunk a sorsnak, hogy az ő vezetése alatt végezhetjük mindennapi munkánkat, s amint haladtak az évek, egyre fokozódott szorongásunk: mi lesz velünk, ha a nyáj pásztor nélkül marad. Sejtettük ugyanis, hogy a gyakorló iskola igazgatósága nem az utolsó állomása az ő nyilvános pályafutásának. Hova emeli még őt a közoktatásügyi kormány, arról nem gondolkodtunk, de hogy az ő nemes becsvágya talál nagyobb- szabású föladatot, páratlan munkabírása kiterjedtebb működési kört, s egyéniségének gazdag adományait, eddig szerzett érdemeit méltányolja a hatalom: az iránt nem volt kétségünk.

Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk — mondhatjuk mi is Mikes Kelemennel. Krisztus urunk születésének 1914-ik évfordulóján közölte a Hivatalos Közlöny a vallás- és közoktatásügyi miniszter 168,086. sz. rendeletét, amely szerint őfelsége igazgatónkat a budapestvidéki tankerület főigazgatójává nevezte ki. Nem hisszük, hogy ez a karácsonyi ajándék olyan örömet szerzett a távozónak, mint amekkora szomorúságot keltett az elhagyottak közt. Hiszen Badics Ferenc van olyan egyéniség, hogy nem az állás ad neki díszt, hanem ő az állá