Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1914

Pruzsinszky János: Vér és vas éve 1914-1915

9

társaság lelkiismeretlen elnökének nevén fog száradni örökkönörökké, hogy valóra vált a keserű igazság, mely szerint a modern műveltségnek útja elvezet:

Von Humanität durch Nationalität zur Bestialität.

Az önző irigység és féltékenység, a fékevesztett bosszúvágy nem átallotta ráereszteni a kontinens embermillióira a könyörtelen világháború fúriáit.

Ma már szinte világhistóriai tény és igazság, hogy a magát boldog és érinthetetlen intermundiumban képzelő Anglia titokban és alattomban Németország megalázására és megrontására törekedett. És ha a tények nem ámítanak, valóban gránitba harapott Anglia épúgy, mint Franciaország. A háború eddigi tanulságai csak megerősítik a költő mondását a nagy német birodalomról: Deutschland hat ewigen Bestand, es ist ein kerngesundes Land. A tudomány nagy népe csak diadalokat arathatott a tudomány háborújában, a lélek fölényességével, az erkölcs és jellem erejével, de mindenek fölött a gondolat hatalmával. Olvastuk, hogy egy előkelő angol államférfiú, volt miniszterelnök, Balfour, 1903. febr. 13-án Liverpoolban a következő szavakat mondotta: Egy régi eszményről akarunk megemlékezni, mely szerint mindazok a nemzetek, melyek a civilizáció első soraiban állanak, tanulják meg az együvé való munkálkodást a nagy összesség javára; de e magas eszmény megvalósulását semmi sem gátolja meg nagyobb mértékben, mint azok a bizonyos nemzeti kesernyés- ségek, féltékenykedések és ellenségeskedések; a jövőre nézve teli vagyok aggodalommal és nyugtalansággal, ha elgondolom, mily könnyű dolog az internacionális féltékenység tüzét éleszteni és lángra lobbantani, s mily nehéz azt ismét lelohasztani és kioltani.

Mennyire más hangnemre vallanak ezek,a komoly,