Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1912

Dr. Szabó Péter: Képek Budapest százéves multjából

KÉPEK BUDAPEST SZÁZÉVES MÚLTJÁBÓL.

(Felolvastatott az 1013 április 11-iki iskolai ünnepélyen.)

Kedves Fiaink !

Harmincegy törvénycikk teszi örökre emlékezetessé az 1847/8-iki, utolsó pozsonyi országgyűlés munkásságát. E törvényekkel célhoz ért a nemzet legjobbjainak negyedszázados küzdelme. A rég óhajtott reformok : magyar felelős minisztérium és népképviseleti országgyűlés, törvény előtti egyenlőség, a jobbágyság megváltása, a vallások egyenlősége és a sajtószabadság, úgy látszott, mind valóra válnak. Bár a szabadságharcot követő elnyomatás idején e törvények sem léphettek életbe — az úrbéri váltságot nem számitva — feléledtek az 1867-iki kiegyezéssel s élvezi a bennük rejlő javakat ma a hazának minden tagja.

A mi kis közösségünk figyelmét mai ünnepünkön a III. törvénycikkre szeretném irányitani. Ez azt rendeli, hogy «a független magyar felelős minisztérium székhelye Buda-Pest» legyen. A IV. törvénycikk szerint az országgyűlés is évenként ide hivandó össze.

Ez az intézkedés, évszázadok leforgása után, újra a természetes középpontot tette az ország fővárosául s visszaállítván a történeti folytonosságot, városunk fejlődésének új korszakát nyitja meg.

Igaz, hogy Buda és Pest egyesítését az 1872. XXXVI. t.-c. rendeli el, de törvénykönyvünkben 1848-ban szerepel először a Buda-Pest elnevezés. Ebben az egyesített névben az egyesítés gondolata jelentkezik, amelyet akkor (1848 előtt) már hírlapok, könyvek s főképen gr. Széchenyi István hirdetett. Ezért nekünk, Budapest mostani lakosainak, különös okunk is van, hálásan emlékezni a 48-as törvényekről. A város föllendülésének igazi alapja ezekben van.

Azonban a fejlődést csak úgy láthatjuk, ha ismerjük a megelőző és az akkori állapotot is.