Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1912
Dr. Badics Ferenc: Visszatekintés iskolánk negyvenéves multjára
10 kell készíteni, ki kell dolgozni a közös tanítás tervét, úgy, hogy a már tanultakat folyton ébren tartva s a tovább-lialadásban alapul véve, minden növendék érdeklődését számon tartva, a tények és jelenségek okait és összefüggését kutatva, az új ismeret- anyag közlése közben a tanuló-ifjúság értelmét és gondolkodását fejlesszük s minden tárgy körében felhasználjuk a lelki életének finomítására es jelleme nemesbítésére alkalmas vonatkozásokat. A tanításnak ilyen vezetése bizony nem könnyű feladat s megtanulása sok fáradságba kerül. De iskolánk, mint a tanárképzés gyakorlati szerve, ezt a kettős feladatát kezdettől fogva úgy oldotta meg, hogy munkájával a külföldi szaktudósoknak nemcsak figyelmét, hanem elismerését is kiérdemelte.1 De mellőzöm ezek részletesebb fejtegetését s a továbbiakban csak rövid vázlatot akarok még adni iskolánk későbbi fejlődéséről néhány névnek és néhány számadatnak fölemlítésével. 1884-ig a tanári testületben nem történt változás ; ekkor azonban Lutter János a budapesti II. keiületi, Malmösi Károly pedig a pozsonyi kir. kath. főgimnázium igazgatásával bízatván meg, belyöket dr. \\ ayner Alajos és ár. Csenyeri János foglalták el. Ugyancsak az 1884 5. tanévben kerültek iskolánkhoz. dr. Gyomlálj Gyula mint helyettes és Baló Gyula mint kisegítő tanár; a következő évben az utóbbit Szernethy Béla váltotta fel, ki azután 1889-ig maradt az intézet kötelékében, közben egy évig (1887/8.) Bein Károlyijai osztva meg a munkát. A második decenniumot nevezetessé teszi, hogy az 1886 7. tanévben — Trefort Ágoston akkori közoktatásügyi miniszter gondoskodásából — véget ért a vándorlás korszaka, s az 1887-ik év őszén végre, tizenöt évi fennállás és vándorlás után saját hajlékába költözhetett iskolánk, amit emlékezetes felavató ünneppel ült meg.1 2 Iskolánk Mózese azonban, ki a hosszú vándorlás után új hazába, végleges otthonába vezette népét, már nem bírta soká a vállaira nehezedő fáradságot. 1890 május 11-én elhúnyt dr. Sztoczek József, a tanárképzőintézet igazgatója s e minőségben iskolánknak tizenhét éven át felügyelője s mindenkor jóakaró támogatója, Bartalnak kezdettől fogva baráti pártfogója és munkatársa; Sztoczek halála tehát nemcsak az iskolára, hanem ő reá is nagy veszteség volt. Az 1889 90. tanév végén 1 Wiedemann Eilhard lipcsei tanár : Paedagogische Studien, 1883. (Deutsche Kevue 1883.) — Uhlig Gusztáv heidelbergi tanár: Das humanistische Gymnasium. 1894. (Beyer : Zur Errichtung paed. Lehrstühle, 1894.) — Fries: Die Vorbildung der Lehrer für das Lehramt (Baumeister: Handbuch II. k.) — Langlois Ch. V. La preparation-professionelle á l’enseigne- ment secondaire. Paris, 1902. — Browning Oszkár cambridgei egyetemi tanár: Hungary and its people. 1907. (X. fej. Education in Budapest.) 2 L. 1887/8. tanévi Értesítőnket.
