Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1911
Dr. Fest Sándortól: Az angol nyelv tanítása középiskoláinkban
dorlás kereskedelmi kihasználhatósága mellett is. Nem ezt a kérdést akarjuk itt bolygatni. Hiszen mindenki tudja, hogy az angol nyelv értéke abban az arányban emelkedik, amelyben a világforgalom tökéletesedik. Az mind oly természetes konzekvenciája az utolsó évtizedek kereskedelmi fellendülésének, hogy erről e helyen szólni igazán felesleges. Mégsem hallgathatjuk el teljesen azt a nagy, gyakorlati értéket, amelyet az angol nyelvtudás rejt magában. Mert amikor arról akarunk szólni, hogy miért kell az angol nyelvtanítást iskolarendszerünkbe bevinnünk, arra kell támaszkodnunk, hogy csakugyan a közszükséglet kívánja ezt az újítást. Vagyis a közszükséglet kívánja, hogy legyenek olyanok — és hogy legyenek minél nagyobb számban akik az angol géniusz szellemi kincseihez elvezethetnek és legyenek olyanok is, akik a mindennapi praktikus életben kereshessék a közvetlen összeköttetés szálait az idegen világgal. Hogy miképen léphetnénk a kulturális érintkezés ösvényére, hogy miért kell ezen az ösvényen megindulnunk, arra a választ e sorok akarják megadni. Mi sokszor és szívesen hivatkozunk az angol civilizációra. Szinte közhellyé vált, hogy Anglia szociális szellemére, az angol jogi, alkotmányos közérzületre, a családi élet légkörének erkölcsi tisztaságára utalunk, mint olyan kulturális fejlettség eredményére, melyet nálunk haladottabb nemzetek is megirigyelhetnek. És csodálatos, hogy bár szívesen ültetnék át a távoli sziget- országból mindazt, ami jó és követésre méltó, még sem tesz- szük meg. A kultúránkra való külföldi hatásban adnánk helyet az angolnak is, hogy közművelődésünk egy árnyalattal gazdagabb legyen, — de azt sem tesszük meg. Nem is tehetjük meg egykönnyen. Idegen kultúrának átvélele, de még befogadása is nem olyan egyszerű processzus. Idegen nemzet sajátos szellőméhez, külön karakteréhez simulni ezer akadályba ütközik. Ezt nem szabad szem elől tévesztenünk, amikor arról van szó, hogy a britt kultúra hatását közműveltségünk keretébe befogadjuk. Meg kell fogadnunk Goethe okos szavát, amelyet Carlylehez írott egyik levelében találjuk: «Die Besonderheiten einer jeden Nation muss man kennen lernen, um sie ihr zu lassen, um gerade dadurch mit ihr zu verkehren, — denn die Eigenheiten einer Nation sind, wie ihre Münzarten: sie erleichtern den Verkehr, ja sie machen ihn erst vollkommen möglich ...» Alkalmazzuk' e szavakat a mi tárgyunkra és kérdezzük: vájjon ismerjük-e az angol karakter, a britt néplélek sajátos vonásait? Ismerjük-e e nemzetnek a mienktől eltérő gondolkozásmódját, érzületvilágát? Ismerjük-e csak távolról is az angolt annyira, hogy kultúráját megértsük és értékeljük?
