Magyar Királyi Tanárképző Intézet gyakorló főgimnáziuma, Budapest, 1911
Dr. Fest Sándortól: Az angol nyelv tanítása középiskoláinkban
8 Erre a nemzedékre vár az a feladat, bogy az angol kultúrához vezető híd pilléreit megépítse. Az első lépést nekünk keil megtennünk, mert a kezdeményezés nem is indulhat ki máshonnan, mint a mi munkálkodásunk műhelyéből, a középiskolából. Az iskola hinti el a magot, mely alkalmas talajban gyökeret ver és az ad ösztönzést ott, ahol hajlam és tehetség utat jelöl. Az iskola ép azért, mert sokakra és tömegesen hat, természetes könnyűséggel és biztossággal tudja az alkalmas erőket kiváltani. A «survival of the fittest» elve érvényes az iskola csendes, békés életében is. * Az a gondolat, hogy az angolt középiskolai rendszerünkbe be kell fogadnunk, régóta kísért. De bár sokszor vetődött fel, valóra mégsem válhatott, mert sok és komoly akadályba ütközik. Bajos a nyelvtanítás kérdéséhez hozzányúlnunk, bajos változtatni azokon a hagyományokon, melyeket a mindennapi szükség- szerűség határozott meg. Mi nem tanulhatunk feleslegest. Amúgy is sok az, ami nélkül nem lehetünk el. Modern nyelvek közül ott van például a német és a francia. Kiküszöbölnünk, sőt csak korlátoznunk is, egyiket sem szabad. Mindkettőre szükségünk van. És szüksége lesz rá a jövő nemzedéknek is, melyet az eddigi kultúrális tényezőktől semmi esetre sem szabad elzárnunk. És mégis, ha szembevetjük azt, amit akartunk, avval, amit elértünk, bizonyos tekintetben kiábrándulunk az elmélet csalóka képeiből. Nem tagadhatjuk, hogy az eddigi taoítás praktikus eredménye bizonyos válságba juttatta a modern nyelvtanítás problémáját. Hiába is keresünk mentséget: keveset, nagyon keveset tudunk ahhoz képest, hogy mennjdt tanulunk. És ez a meddőség, melyet oly sokszor tapasztalhat akárki, annál is nagyobb hiány, mert se a németet, se a franciát nem dobhatjuk egyszerűen sutba. Helyzetünk nem oly kedvező, mint más kultúrnemzeté. Bennünket szomszédainktól, mesterünktől: a művelt Nyugattól épen a nyelvi megértés választ eh Mi a gyengébb fél vagyunk s azért a viszonyokkal meg kell alkudnunk, amelyek némi poliglottizmusra kényszerítenek bennünket. Mi nyelvileg el vagyunk szigetelve mindenfelé, nem lehet még jobban elszigetelődnünk. Nem kívánatos a német nyelv tanításának korlátozása, de nem kívánatos a francia nyelvtanulás kereteinek szűkítése sem. És mert e két nyelvre szüségünk van, nem lehet egyiknek rovására sem egy harmadikat behoznunk. Miért javasoljuk mégis, hogy az angol nyelv középiskolai rendszerünkben tért foglaljon, amikor ifjúságunk a modern nyelvek tanulásával amúgy is meg van terhelve, jobban, mint
