Országos Nőképző-egyesület Veres Pálné leányiskolája, Budapest, 1913
I. Linné és a magyar botanika
13 Ismeretes, hogy Linné idejében még a természetes növénycsoportok közötti rokonság valami misztikus dolog volt, melynek mélyebb értelmet tulajdonítani és belőle konkrét következtetéseket vonni, a fajok állandóságának dogmája miatt nem lehetett. Linné és követői is csak távoli metaforákkal tudják ezt a rokonsági viszonyt megvilágítani;1 a rokonságot kifejező csoportokat és alcsoportokat, általában a rendszer egységeit pedig az emberi berendezkedések formáihoz hasonlítják. Sajátságos, egykorú hazai viszonyainkra jellemző és különösen a rendi Magyarország felfogására élénk világot vet az a mód, ahogy ezt a gondolatot a természetes rendszer keretében Mátyus István * tovább fejleszti. Mátyus István (1725—1796) ki tanulmányait 1754— 1757-ig Utrechtben, Göttingenben, Marburgban majd Bées- ben végezte DiáétetiJcá-jának első kiadásában (2 köt. Kolozsvár 1762—66) még egy szó említést sem tesz LiNNÉ-ről. Az 1787—1793 között Pozsonyban megjelent 0- és Uj-Diaete- tica című második kiadásában, LiNNÉ-nek már nagyon sok művét idézi, a második kötet előszavában pedig, hol kis dióhéjba foglalt növénytant is közöl, több oldalt szentel Linné mesterséges és természetes rendszerének. Ez utóbbit saját csoportjaival kiegészítve és egy különböző társadalmi rendekre tagolódott ország képére átformálva a következőkben ismerteti (p. XVII): «Gyönyörűséges és a’ Teremtőnek diteőségét nem kevéssé világosító megjegyzése, továbbá Linnaeusnak az is, hogy a’ Plánták Országában szint’ úgy légyenek külömb-külömb rangba és karba helyheztetett plánták, mint az Emberi nemzet közt emberek: és hogy azok hasznokra nézve az emberek’ számára-is az ő rangjok szerint légyenek el-rendelve p. o. A’ Pálma-fálcat, mellek a’ legboldogabb hellyeken laknak, magoss, egyforma, egyenes derekokkal, hosszú életekkel, ágakra oszlás nélkül fenn, télben nyárban egy-aránt zöldellő ékes nagy levelekkel meg-koronáztatva; úgy lehet gondolni, mint e’ földi Királlyokat és Fejedelmeket; a mint1 Phil. bot. 77 pont. «Plantae omnes utrinque affinitatem mon- strant. úti Territorium in Mappa geographica».
