Országos Nőképző-egyesület Veres Pálné leányiskolája, Budapest, 1911
I. Leánytipusok az újabb francia irodalomban
Moliére Ágnese együgyű, ingadozása nevetséges. Silvia az értelmes akarat megtestesülése (Jeux de VAmour et du Hasard): elmélkedett a házasság, a szerelem, a kötelesség felől és a maga esze szerint akarja sorsát irányítani. Talán kivételes jellem ebben a században, körvonalai határozatlanok, de a forradalom és a császárság után gyakori, megszokott. A császárság összeomlása után uj társadalom keletkezett, melyben úgy az egyének, mint egész osztályok csak lassankint tudtak érvényesülni. Az átmenet ideje a romantikus kor, az érzelmek felszabadulásának kora. A nagy írók önmagukkal foglalkoztak és saját énjüket öntötték minden alkotásukba. Környezetüket nem figyelték meg, hanem a múltba vagy az eszmény világába tekintettek ragyogó képzeletükkel. Önálló leánytipust ez a kor nem alkotott, a remekművekből nem tudjuk meg, milyenek voltak Lamartine Elméllcedéseinek vagy Krüdenerné regényeinek olvasónői. A kort jellemző folyóiratokat, divatlapokat, újságokat, a kiadatlan naplókat, leveleket kell lapozgatnunk.1 A fejlődés megszakadt, mert a gyermek és asszony között elmosódik a serdülő leány képe. A zárdában nevelkedik, mint a forradalom előtt, de a családias nevelést már többre becsülik. «A gyermekeket szeretni nem elég; felkeli őket nevelni és melyik nevelés érne többet a fiatal anyáénál, aki vallásos lelkét, jó szívét példakép állíthatja szeme elé?» (Foltét divatlap). A zárdái nevelés a természetes fejlődést elfojtja. «A zárda az ismeretlen felé tereli a gondolatot. A szív önmagába száll, emésztődik, mert meg nem szólalhat és elmélyed, mert ki nem áradhat. A lélek sötét belső zugában látomások, feltevések, találgatások, költött regények, óhajtott kalandok, képzeleti alkotások tömegesen merülnek fel és a szenvedélyek bennük raknak fészket, mihelyt a zárda küszöbét elhagyták.» (V. Hugo, Les Misérábles). A leányok koraérettsége ebből fakad. Az előző kor érzelmessége érzelgősséggé változott. A könnyezés (dón 1 L. Maigron, Le romantisme et les moeurs. Paris, Champion, 1910. U. a, Le romantisme et la mode. U. o. 1911.
